A Balaton-felvidéki Hét kenyér zarándokpékség tulajdonosai a nagyvárosi életet hátrahagyva önellátó életre rendezkedtek be. Riport!
A gazdák, a molnárok és a pékek közötti „értékláncot” kötnék újra az egyik első hazai kézműves kenyérműhely, a Pipacs pékség alapítói.
Vékony a magyar középosztály, amely megengedheti magának a minőségi pékárut.
Modern technológiával is lehet nagyanyáinkat idéző kenyeret gyártani.
Nagyapám hétfőnként ment a faluvégi pékségbe, és minden alkalommal elhozott egy ötkilós kenyeret. A héjára ragasztott cetlit most is látom magam előtt.
Az ő péksüteményük, melyből a hét minden napján kétezret sütnek, négy napig készül, saját gabonájukból őrlik a lisztet hozzá.
Szentivánéji álom meggyből, zabpehellyel – ez lett idén az Ország Cukormetes Tortája. De hogy készült?
Minden a pestókkal kezdődött – a Kiskovász története. „Ki vagyunk éhezve a jó dolgokra”, mondja a balett-táncosból lett pék, Sábli Péter.
Akad péküzem, amely azért van zárva a héten, mert a szabadságra ment dolgozóknak nem maradt váltótársa.
Mifelénk nem volt szükség a diócskázáshoz sem karácsonyra, sem lakodalmakra, megtették a dolgos hétköznapok közé ékelődő vasárnapok.
Két évtizede segíti a nélkülözőket közösen a premontrei rend és Jókenyér. Karácsonykor is viszik az adományt.