A medveállatkák túlzás nélkül a világ csodái. Ezek az apró, szabad szemmel alig látható lények – amellett, hogy a róluk készült elektronmikroszkópos képek alapján valóban bumfordi mackóra hasonlítanak – gyakorlatilag elpusztíthatatlanok. Az interneten szabályos rajongótáborra tettek szert megannyi alig hihető tulajdonságukkal, amelyek révén az elképzelhető (és elképzelhetetlen) legzordabb körülményeket is átvészelik, és ott is életben maradnak, ahol más rendes élőlények azonnal elpusztulnának. Rengeteg rejtély lengi körül őket, például eddig nem tudtuk, hogy hogyan találnak a párok egymásra párzás előtt. Minthogy a két nem képviselői kinézetre gyakorlatilag tökéletesen megegyeznek, valószínűsíthető volt, hogy nem vizuális ingerek alapján találnak egymásra a párok. Nos, a finn Jyväskyläi Egyetem kutatói felfedezték, hogy a nőstények által kibocsátott feromonok vonzzák oda a hímeket.
0,1-1,5 milliméter a felnőtt medveállatkák testhossza, tehát éppen a szabad szemmel láthatóság határán mozognak. Nyolc lábuk van, és külön törzset alkotnak az állatokon belül, hiszen jellegzetességeik minden más állattól különbözővé teszi őket.
1300 ismert medveállatkafaj él szerte a világon. Gyakorlatilag nincs a világnak olyan zuga, ahol ne lennének képesek életben maradni, a sarkvidékektől a sivatagokig, de általában vízes közegben élnek.
-273 és +150 Celsius-fok között képesek a medveállatkák életben maradni. Vagyis kibírják szinte az abszolút nulla fokot és a sütést is. A feltételezések szerint az egész bioszférát elpusztító kozmikus katasztrófák (például a korábbi Számok nyelvén-cikkünkben bemutatott gammakitörések) meg se kuttyannának nekik.
6-szor nagyobb nyomásnak tették ki őket, mint ami a legmélyebb óceáni árkokban tapasztalható, és életben maradtak. Érdekes módon nem tartják őket igazi extremofil (extrém körülményekhez alkalmazkodott) állatoknak, mert nem alkalmakodtak a szélsőséges környezeti hatásokhoz, hanem egyszerűen elviselik őket.
6000 méteres magasságban is találtak már medveállatkákat a Himaláján, és az űrbe is kivitték őket (tehát nem az űrhajó belsejében voltak, hanem kívül, az űrben), és a vákuum sem tudta megölni őket. Bár vannak feltételezéseink, alapvetően nem tudjuk, hogy miért képesek minderre. Milyen evolúciós előnye származhat egy élőlénynek abból, hogy képes életben maradni az űrben? Passz.
0,01 százalékára csökken az anyagcseréjük sebessége (tehát gyakorlatilag leáll a metabolizmusuk), a testük víztartalma pedig a normális 1 százalékára esik, ha különösen kellemetlen helyzetbe kerülnek. Vagyis kiszáradt tetszhalottá változnak, és így várják ki, míg újra élhetőbb lesz a világ.
30 évig is életben maradhat a medveállatka élelem és víz nélkül. Ezután, ha vízbe kerülnek, rehidratálódnak, és táplálkozni, illetve szaporodni kezdenek, mintha mi se történt volna.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/50. számában jelent meg december 15-én.
