Tavaly október 9-én egy hatalmas gammakitörés (gyakorlatilag nagy energiájú fotonok áradata) érte el a Föld felső légkötét, és ott részlegesen elpusztította az ózonréteget. A jelenséget felfedező, és az eredményeiket most publikáló csillagászok szerint ez volt „a valaha megfigyelt legfényesebb” gammakitörés. Szerencsére elég messze volt tőlünk a gammakitörés kiindulópontjaként szolgáló szupernóva ahhoz, hogy ne okozzon különösebb problémát a Földön (hiszen az ózonréteg gyorsan kijavította önmagát). A szupernóva egy csillag végső pusztulásakor történik: ekkor a csillag az összeroskadása előtt akkora fényességgel robban fel, ami elhomályosíthat egész galaxisokat is. De ha egyszer hozzánk közelebb történik egy ilyen erejű robbanás, akkor a káros ibolyántúli sugárzás ellen védő ózonréteg akár hetekre-hónapokra is megsemmisülhet – ennek pedig tömeges kihalási esemény lehet a következménye. De akkor nézzük számok nyelvén.
1,9 milliárd fényév távolságban történt az a szupernóvarobbanás, amelynek gammakitörése 2022. október 9-én érte el a Földet. A gammakitörések bolygónkra gyakorolt hatását vizsgáló olasz csillagászok kimutatták, hogy e kitörés az eddig mért legerősebb zavart okozta a földi ionoszférában.
1 gammakitörést detektálnak átlagosan naponta a galaktikus sugárzások mérésére szolgáló műholdak, tehát e jelenségek egyáltalán nem ritkák, energiájuk azonban jelentősen különbözhet.
1.000.000.000.000.000.000-szor (trilliószor) fényesebb a tipikus gammakitörés, mint a Nap. Ez azt jelenti, hogy a gammakitörés során több elektromágneses sugárzás szabadul fel néhány másodperc alatt, mint a Nap teljes – 10 milliárd éves – életideje során.
500 kilométer magasságban okozott jelentős károkat az ionoszféra ózonmolekuláiban a vizsgát gammakitörés. A gammakitörések rendszerint szupernóvarobbanások következményei.
10 000 évente történik a tavalyihoz hasonló gammakitörés. Ilyenkor a nagy energiájú fotonok ionizálják az ózont és más molekulákat, ami miatt azok már nem tudják meggátolni, hogy a káros UV-sugárzás elérje a Földet.
1.000.000-szor kellett volna erősebbnek lennie a gammakitörésnek ahhoz, hogy a sokkal fontosabb, a sztratoszféra 15-30 kilométeres magasságában lévő sűrű ózonréteget is elég sok időre megsemmisítse ahhoz, hogy a földfelszíni élet a gyilkos UV-sugárzás miatt ellehetelenüljön.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/47. számában jelent meg november 24-én.
