A mai nappal kezdeményezem a Hűvösvölgyi út 81. szám alatti épület helyi védelmét, hogy Buda és az egyetemes magyarság kulturális életének kiemelkedő helyszínét megőrizhessük – írta május 3-án Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere, a Facebook-oldalán. A posztban említett ingatlan egy budai villa, amely Szerb Antal utolsó otthona volt, onnan hurcolták el munkaszolgálatra: az író, irodalomtörténész a balfi táborban halt bele a keretlegények kegyetlenségébe, 1945. január 27-én. Az épületet a 24.hu mutatta be hosszú cikkben, a május 1-jén megjelent írásból derült ki, hogy eladásra kínálják az ingatlant. Mit jelent a helyi védelem, miért van rá szükség, és miért helyezett az elmúlt években védelem alá a II. kerület és a főváros egyaránt számos épületet?
A törvény szerint műemlék minden olyan építmény, történeti kert, történeti temetkezési hely vagy terület (valamint ezek maradványa, továbbá azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere), amely hazánk múltja és a magyar nemzet vagy más közösség hovatartozástudata szempontjából országos jelentőségű. Ez vonatkozik a történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék alkotórészeire, tartozékaira és beépített berendezési tárgyaira. Ez a besorolás a legmagasabb szint, egy műemléki épület – ideális esetben – országos védettséget kap, létezik azonban helyi védelem is, ez esetben az érintett önkormányzat dönthet egy-egy jelentősnek ítélt, de (még) nem műemlék épület határozatban foglalt megóvásáról.
Az építészeti örökség kiemelkedő értékű elemeit nemzetközi, országos és helyi építészeti örökség részeként kell kijelölni, fenntartani, megóvni, használni és bemutatni. A helyi védelem a települési önkormányzatok feladata – olvashatjuk a Budapest Térinformatikai Portál meghatározását. A fővárosi és a kerületi védettség jelentősége az elmúlt néhány évben, az örökségvédelem módszeres felszámolása, és az épített örökség egyre brutálisabb elpusztítása idején nőtt meg hirtelen.
– Az elmúlt években több mint száz épületet helyeztünk helyi védelem alá. Ezek nem mindegyike bír építészeti értékkel, a kulturális, helytörténeti jelentőségük azonban mégis indokolttá teszi a megóvásukat. Erre talán a legjobb példa a Bambi eszpresszó Frankel Leó úti épülete – mondta a Budai Hangnak Őrsi Gergely. Elárulta, a helyi védelemmel az a céljuk, hogy ellehetetlenítsék az érintett épületek bontását addig is, amíg nem derül fény a tulajdonos szándékára. Erre legkésőbb a településképi eljárások alatt sor kerül, hiszen a beruházónak be kell mutatni az esetleges bontást, átalakítást vagy bővítést tartalmazó terveket, amelyek alapján az önkormányzat eldöntheti, hogy fenntartja a védettséget, megakadályozva a változtatásokat, vagy feloldja tilalmat. – Amíg nem vagyunk biztosak benne, hogy nem egy újabb lakópark épül egy régi villa helyére, ahol például Szerb Antal vagy Göncz Árpád élt, addig védelem alatt tartjuk az épületet – fogalmazott a polgármester.
Őrsi Gergely hangsúlyozta, nem a beruházóval szeretnének kiszúrni, egyszerűen el akarják kerülni, hogy a kulturális örökség részét képező, értékes ingatlan eltűnjön a kerületből. – Ez történt a Margitkert Étteremmel, amelyet még a védettség megszerzése előtt lebontottak – idézte fel a polgármester. A Margit utca 15. szám alatti vendéglő legendás helyszín volt, a főváros történelmének egy fontos darabja, ahol már a XVIII. század végén is működött étterem. Széchenyi István és Wesselényi Miklós is ott tartotta a lakodalmát, de Jókai Mórtól Ady Endrén és Blaha Lujzán át Tony Curtisig számos híresség megfordult a Margitkertben, és a hazánkba látogató politikusok, állam és kormányfők is előszeretettel keresték fel a korában Pejerliként ismert, kultikus helyet. Az étterem több mint két évszázad történelmét szívta magába, mielőtt a tulajdonosa 2020-ban eltüntette az épületet.
– A bontási engedélyekről az önkormányzat nem értesül, hiszen azokat az illetékes kormányhivatal adja ki, így könnyen előfordulhat, hogy csak az eltűnt épület hűlt helyével szembesülünk. A hasonló eseteket elkerülendő igyekszünk megóvni az értékes ingatlanokat – mondta Őrsi Gergely. Hozzátette: a helyi védelem a belső átalakításokat nem érinti, így a tulajdonosok szabadon módosíthatják az épületek tereit.
Szerb Antal egykori otthonával kapcsolatban a polgármester elmondta, az önkormányzat is a sajtóból értesült arról, hogy a villa eladóvá vált, így az esetleges drasztikus beavatkozást elkerülendő helyezték védelem alá. Őrsi Gergely elmondta, nem szükségszerűen kerülnek veszélybe az értékes épületek: van jó tapasztalatuk is e téren. Göncz Árpád köztársasági elnök már említett Vérhalom téri egykori otthonát például az új tulajdonosa megőrizte az eredeti állapotában, így arról az ingatlanról a kerület le is vette a védettséget.
A budai hegyek fővárosi lankáin számos modernista – általában Bauhausként definiált – épület áll, a két világháború közötti időszak jelentős alkotói – Fischer József, Molnár Farkas, Kozma Lajos, Rimanóczy Gyula – terveztek villákat, lakóházakat az akkor még alig beépült, sokkal inkább nyaralóövezetnek számító területen. Ezek egy része ma is áll, ám eredeti formájukat jórészt elveszítették, átépítés, részleges bontás vagy bővítés tette tönkre az autentikus karakterüket – szomorú példája az utókor beavatkozásainak Fischer József Baba utcai épülete. A Ferenc-hegyen álló villa Járitz István autókereskedő megrendelésére készült, 1942-ben adták át, ám a család nem sokáig élvezhette a funkcionalitásában is gyönyörű otthon kényelmét. A házat Budapest ostromakor bombatalálat érte, és ugyan később Járitzék felújíttatták az épületet, az állam 1950-ben elvette tőlük a villát, hogy abban kórházat alakítsanak ki. Az épületet a következő évtizedekben szinte a felismerhetetlenségig eltorzították, mai állapotát látva nehéz elképzelni az egykori modernista pompát.
– A Bauhaus kiemelt figyelmet élvez nálunk. A II. kerület az egyik legnagyobb Bauhaus-örökséggel rendelkező része a fővárosnak, elég csak a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepre gondolni. Szerencsére ezen épületek egy része már műemlék, néhány ingatlan pedig az elmúlt években került helyi védelem alá. Igaz, a Bauhaus házak esetében egyre kisebb a bontás veszélye, hiszen ezek az épületek az eredeti állapotukban bírnak nagyobb értékkel a befektetők számára, akiknek így az anyagi érdeke is a megőrzést diktálja – fogalmazott Őrsi Gergely.
A Fővárosi Önkormányzat az elmúlt négy évben számos, a két háború között, illetve 1945 után épült alkotást helyezett védelem alá. A döntéseket az érintett korszakokban született művek megsemmisítése motiválta: a kormány bontási dühe a budai Vár átalakítása során vált igazán látványossá. Két olyan épület is eltűnt a városképből, amely nemcsak meghatározó eleme volt Budapest arculatának, de a szakmai konszenzus szerint is kimagasló értéket képviseltek.
Virág Csaba ikonikus műve, az Országos Levéltár szomszédságában állt Budavári Országos Villamos Teherelosztó sorsa 2016-ban pecsételődött meg, amikor egy kormányhatározat bontásra ítélte az 1979-ben átadott épületet. A szakma akkor egy emberként állt ki az alkotás mellett, és egy ideig úgy tűnt, sikerül megmenteni a 2015-ben elhunyt, Ybl-díjas építész munkáját, a kormánynak azonban más tervei voltak, az esetleges érdemi vitákat elkerülendő, a szakma és a nyilvánosság teljes kizárásával, titokban döntött az épület bontásáról, amit 2020-ban végre is hajtottak.
A Teherelosztó elpusztítása után másfél évvel újabb jelentős értéket képviselő épület tűnt el a budai Várból. A Jánossy György és Laczkovics László tervei alapján 1971 és 1981 között a Szentháromság téren, a Mátyás-templommal szemben épült diplomata-lakóház – amely később Burg Hotel néven vált ismertté – a Matolcsy György-féle Pallas-alapítványok tulajdonába került, és bár a szakma ez esetben is összefogott, a bontást még élőlánccal sem sikerült megakadályozni. A főváros erre reagálva gyorsított tempóban helyezte védelme alá a korszakban született értékeket, megelőzendő a további pusztítást. Sok egyéb mellett a budavári Hilton Szálló, a Körszálló, a Déli pályaudvar főépülete és az óbudai kísérleti lakótelep házai is védelmet kaptak.
Erő Zoltán, Budapest főépítésze az eljárásról korábban lapunknak elmondta, hogy bár sok középszerű épületet találunk a korból, de számos olyan is akad, amely kiállta az idő próbáját. – Remélhetőleg ezeket előbb-utóbb a nagyközönség is felfedezi magának. Mint ahogy az elmúlt évek retrólázában a szocializmus tárgyi kultúrája is felértékelődött, az alumínium szódásszifontól a csőbútoron át a neonfeliratokig.
– Nem kell természetesen mindent megmenteni – tette hozzá Erő Zoltán. – Az épületek azonban a kulturális sokszínűség részei, ez éppen olyan, mint a biodiverzitás, minél változatosabb az épített környezet, annál gazdagabbak vagyunk. Ha minden ház ugyanúgy nézne ki, és egyformán illeszkedne a többihez, akkor az egy élhetetlen város lenne, egy falanszter. A házak egyéniségek, akárcsak az emberek, nem uniformizálhatjuk azokat következmények nélkül.
Szerb Antal egykori otthona elsősorban nem építészeti értékei miatt a kulturális örökség kiemelkedő helyszíne. A villa – ahogy az 24.hu már idézett cikkéből is kiderült – Küry Klára, a századforduló ünnepelt színésznője és primadonnája megrendelésére, Jesowitz Mihály tervei alapján készült. A terméskő lábazatú, szecessziós épületben később szanatórium működött, majd bérházzá alakították, az Utas és holdvilág és A Pendragon legenda szerzője 1938-ban költözött a családjával a villa egyik lakásába.
– Mi a ház felső emeletét laktuk, négy szobánk volt s három terasza. Férjem testvéröccse és szülei laktak velünk. Ő gyermekien örült, hogy saját főbérleti lakásunk van. Büszke volt rá, úgy érezte, hogy ez is hozzásegíti a beteljesülő, a felnőtt, az alkotó élet, a beérés folyamatához Ez itt mind-mind a miénk, mondogatta, és nemegyszer végigszámolta, hány helyiséget is mondhatunk a magunkénak, s jókedvében hozzáadta még a pincét, a padlást, sőt a beépített szekrényeket is, hogy minél többet tudhassunk a sajátunknak. Boldog volt – idézte fel egy interjúban az író özvegye.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2024/20. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg május 17-én.
