Az elmúlt napokban kiújult a vita a jegybank vezetése és a gazdasági tárca között azt követően, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzést tett közzé a tárca által összeállított, és a kormány által elfogadott versenyképességi stratégiáról. A jegybanki szakemberek 80 százalékban egyetértenek a kormányzati dokumentum felvetéseivel, ugyanakkor több problémára is felhívják a figyelmet, többek között arra, hogy a szükséges intézkedések megtételéhez elengedhetetlen forrásokról nem sok szó esik a minisztérium anyagában. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter az elemzés kapcsán azt vetette a jegybanki vezetők szemére, hogy tőlük semmilyen szakmai elemzés nem érkezett tárcához, ehelyett nyilvános közleményben fogalmazták meg bírálatukat.
Az ötvenes éveket idézi
– Mintha Nagy Márton nem érzékelte volna, hogy az elmúlt időszakban milyen változások következtek be a geopolitikában, mi történt a technológiában, és miként módosultak a magyar gazdaság számára fontos termelési tényezők, mint például a munkaerő, az energia és a vízkészlet. A tárca által kiadott versenyképességi dokumentum egyszerűen 2030-ig meghosszabbította azt az ijesztő, az elmúlt öt évben is sikertelen, és roppant kockázatos trendet, amit a magyar gazdaság az elmúlt években követett – elemezte röviden a nemzetgazdasági tárca által összeállított jelentést Bod Péter Ákos. A közgazdászprofesszor a dokumentumot górcső alá vevő jegybanki elemzést szakmainak nevezte, nem lát bene személyeskedést. – Normál esetben erre a nemzetgazdasági tárca főosztálya szakmai válasszal reagálna, ehelyett a miniszter emelte politikai szintre a nézeteltérést, amikor úgy nyilatkozott, hogy hiába ültek le kávézni a jegybankelnökkel, az MNB elemzése mégis nekirontott a tárcának. Pedig nem rontott neki, az MNB szakemberei egyszerűen leírták azt, amit a független közgazdászok már igen sokszor elmondtak, adatokkal alátámasztva – emelte ki Bod Péter Ákos. A közgazdász arról is beszélt, hogy a minisztériumi anyagban stratégiai kitörési pontként emlegetett intézkedések egyik fele – a gazdaság legyen erősebb, gyorsabb, jobb – közhelyes.
– De egyéb gondok is vannak a nemzetgazdasági tárca által összeállított dokumentummal. Például az, hogy a feldolgozóipar részarányának nőnie kell, vagy hogy a beruházási rátának ugyancsak, mégpedig irdatlanul magasra, 30 százalékra. Ez az 1950-es évek erőltetett növekedésről szóló szlogenjeire emlékeztet. Vegyük például a lengyel gazdaságot, amely 16 százalékos beruházási rátával gyorsabban nő, mint a magyar, 26 százalékkal. Közgazdasági alapvetés, hogy amennyiben a beruházási/felhalmozási ráta nagyon magas, akkor a fogyasztási ráta nem lehet ugyancsak magas. Ezek ismeretében nem szabad csodálkozni azon, hogy a fogyasztásközpontú adózási rendszerben nem nagyon jönnek a költségvetési bevételek. A dokumentum azt mondja, „kiemelt víziók 2030-ig”, ami felveti a gondolatot, hogy nem is gazdasági stratégiáról van szó, hanem egy ideológiáról. A jegybanki elemzés udvariasan felhívta a figyelmet ennek az ideológiai fejtegetésnek a hibáira, illetve hogy bizonyos pontok nincsenek kellőképpen alátámasztva, továbbá hogy a vázolt elképzelések nincsenek forrásokkal alátámasztva – emelte ki a professzor.
A stratégia nem az ország adottságaira épít
Bod Péter Ákos összefoglalva elmondta, a konkrét gazdaságfejlesztési elképzelések nem az ország adottságaira építettek. Vagyis az energia-, víz-, munkaerőigényes, összeszerelő munkára kalibrált iparfejlesztés néhány vonatkozását, a mögötte lévő hipotézisek helytállóságát érte a jegybank kritikája, amely személyeskedéstől mentes, kifejezetten szakmai jellegű. Kérdésünkre Bod Péter Ákos arról is beszélt, hogy a környező országok jegybankjaihoz hasonlóan a Magyar Nemzeti Bank szakemberei színvonalas szakmai elemzésekkel jelentkeznek immár rendszeresen, hiszen jellemzően jól képzettek, és benne vannak a nemzetközi szakmai életben, így véleményük mindenképpen megfontolandó.
Virovácz Péter, az ING Bank vezető gazdasági elemzője a jegybank és a nemzetgazdasági tárca vitájába nem kíván beleszólni, azt azonban elmondta lapunknak, nem tartja ördögtől valónak, hogy különböző műhelyek elmondják véleményüket a gazdaságpolitikáról, hiszen az ilyen párbeszédből tanulni lehet, illetve a laikusok is beleláthatnak a gazdaságpolitika rejtelmeibe. A magyar gazdaság pillanatnyi helyzetéről az elemző elmondta, leginkább az Európai Bizottság véleményével tud azonosulni. Eszerint a magyar gazdaságra alapvetően a beruházások túlsúlya jellemző a fogyasztással szemben, és a kormányzati tervek is ezt az irányt erősítik. Ez azonban felveti a jelenlegi fogyasztásra optimalizált adórendszer átalakításának szükségességét.
A jó stratégia is elbukhat vállalati szinten
– Ugyanakkor tény, hogy a magyar gazdaságstratégia olyan erőforrásokat kíván, amelyek hosszú távon nem látszanak biztosítottnak. Hiszen a munkaerő-, energia- és vízintenzív iparágak – mint az autó- és az akkumulátorgyártás – fejlesztése áll a középpontban, és éppen ezekben az erőforrásokban szenved hiányt az ország – mondta Virovácz Péter. – Arra is figyelemmel kell lenni, hogy a makroszinten jónak tűnő versenyképességi stratégia sok esetben mikroszinten, a mindennapi vállalati döntések során hiúsulhat meg.
Az elemző szerint érdemes lenne az elmúlt néhány évben megváltozott kínai modell irányába lépni. A távol-keleti ország a több évtizedes extenzív fejlődést követően ma már nem a mennyiségi növekedésre fókuszál, hanem a minőség irányába lépett előre. És tökéletesen elégedettek a korábbi 10 százalék feletti növekedés helyett a gazdaság öt százalék körüli éves bővülésével, ha ez valódi hozzáadott értéket biztosít. Vagyis nem feltétlenül mennyiségi célt kellene kitűzni magunk elé, hanem inkább a minőségi változás irányába lépni a gazdasági stratégiával, amely aztán maga után hozhatja a hőn áhított felzárkózást is.
