Már 2010-ben szóltam, hogy utat tévesztettünk, hogy itt egy központosított, tekintélyuralmi rendszer épül – mondja Orosz Ferenc, aki két nappal a megalapítás után lépett be a Fideszbe. A biológus-kutató, az MTA Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézetének igazgatóhelyettese szerint most a Magyar Tudományos Akadémia közel kétszáz éves önállósága forog kockán. Az átszervezésnek olyan következménye is lehet, hogy egyes, a hatalomnak nem tetsző témákat nem fognak támogatni.
– Hogy élik meg ezt a mostani bizonytalan helyzetet a kutatóintézetekben dolgozók?
– Már fél éve nyomasztja a kutatói társadalmat, hogy mi lesz a sorsunk. S a bizonytalanságnál minden jobb. Nemrég kaptunk biztosnak tűnő információkat. Pár héttel ezelőtt a kutatóintézetek vezetői Palkovics Lászlónál jártak, ahol tájékoztatást kaptak a miniszter úrtól arról, hogyan tervezi az akadémiai intézethálózat jövőjét.
– Ön is részt vett a megbeszélésen?
– Nem voltam ott, de első kézből kaptam tájékoztatást. A találkozó előtt az akadémiai intézetek vezetői egyeztettek Lovász László elnök úrral, aki azt kérte, menjenek el, hogy legalább információkhoz jussunk. Megegyezési joguk azonban nem volt. Ezt az „oszd meg és uralkodj” módszert már tavaly is megpróbálta alkalmazni a miniszter. Akkor, amikor eldöntötték, hogy idén csak háromhavi fizetést biztosítanak a dolgozóknak, a rezsit és a további ellátásokat pedig visszatartják. Az erről szóló megállapodásokat is az egyes kutatóintézetek vezetőivel írta alá a miniszter úr. Tehát úgy néz ki, mintha ő diszponálna szakmailag is ezen intézetek fölött.
– Mi történt volna, ha az igazgatók úgy döntenek, hogy nem tárgyalnak a miniszterrel, állapodjon meg az Akadémia elnökével? Veszélybe került volna ez a három hónapnyi biztonság is?
– Ezt is el lehet képzelni. Azt is törvényellenesnek tartjuk, ami most folyik. Nemcsak a rezsiköltségeket tartották vissza, hanem bizonyos kutatási pénzeket is. Nem minden intézet képes ezeket a hiányzó összegeket kigazdálkodni.
– Mi derült még ki ezen a miniszterrel folytatott megbeszélésen?
– Palkovics miniszter úr felvázolta, miként képzeli el az akadémiai intézetek jövőjét. Nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen szét akarja darabolni. Egy részüket az egyetemekhez csatolná, például úgy, hogy beolvasztaná őket egy tanszékbe. De olyan megoldás is szerepel a tervében, hogy egy intézet valamennyi autonómiával kerülne valamelyik egyetem kebelébe. Az a sejtésem, hogy ezt a módszert elsősorban a társadalomtudományi területen gondolják járható útnak. Egy másik módszer alapján egy alkalmazott kutatóintézeti hálózatot alakítanának ki. Ezzel már két évtizede is megpróbálkoztak, de ez a terv akkor hamvába holt. A kutatóintézeteknek csak egy szűk köre maradna meg – önálló intézethálózatot alkotva – akadémiai kezelésben, de itt is biztosítva lenne, ahogy a miniszter fogalmazott, az állami kontroll. Ez volt az egyik, ami sokkoló volt.
Téma volt még az MTA és a minisztérium között született korábbi megállapodás is. Ez arról szól, hogy amíg az MTA-t nem világítják át – csoportszintig lehatolva –, amíg nem derül ki, hogy melyik intézet hogy teljesít, addig nem nyúlnak az akadémiai rendszerhez. Ennek március 31-éig kellene befejeződnie. A mi intézetünket az elmúlt öt évben most világítják át negyedszer. Ezt túlzásnak tartom. Az értekezleten kiderült, hogy a miniszter ennek az Akadémia által nemzetközi részvételű bizottságokkal végeztetett átvilágításnak az eredményével nem nagyon fog törődni. Ehelyett a minisztériumban ezzel párhuzamosan zajló, saját felmérésük eredménye alapján fogja megítélni az egyes kutatóintézetek, kutatócsoportok teljesítményét. A miniszter úr ismertette a saját tervezetét, hogy ő miképpen képzeli el a szintfelmérést. Ezek is le fognak záródni – éppen – március 31-éig.
Tehát a miniszter csak formálisan tartja be a megállapodást, hiszen a két párhuzamosan zajló átvilágításból, amely egyszerre fejeződik be, csak a minisztérium által elvégzettet veszi figyelembe, és ez alapján hajtaná végre azokat a változtatásokat, amelyeket ő szeretne. A minisztériumban már most azt készítik elő, hogy április 1-jétől hogyan fognak működni ezek a kutatóintézetek. Már eldöntötték. Bohócot csináltak az Akadémiából, amely a megállapodás szerint jóhiszeműen eljárva végezteti el az átvilágítást, amelynek eredményét nem akarják figyelembe venni.
– Eközben mégis egyeztetésekre hívják az akadémiai intézetek igazgatóit, miközben már minden régen eldőlt?
– Igen. Témapályázatokat fognak kiírni. Minden intézetnek be kell majd nyújtani, hogy milyen témákon dolgozik, hozzátéve az egyes témákon dolgozók teljesítményének adatait. Ezeket a minisztériumban valakik átnézik, és ezek alapján eldöntik, mely témákat fogják finanszírozni. Tehát azt a 20 milliárd forintot, amit az Akadémia működési költségeire a miniszter megkapott, azt nem úgy fogják felosztani az intézetek között, mint korábban, hanem a minisztérium felmérése alapján a miniszter diszponál majd fölötte.
A miniszternek joga lesz ahhoz is, hogy egy-egy témapályázatot visszadobjon. Elvi lehetőségként előállhat az a helyzet, hogy egy intézet egy fillért sem kap majd. A miniszter úr témákat is kihúzhat, ami a kutatás szabadságát érinti. Nem hiszem, hogy természettudományos területen is kihúz majd témákat, viszont humán területen előfordulhat, hogy például a genderkutatásra nem ad. Azt azért nem hiszem, mert az már tényleg nagyon kicsinyes dolog lenne, ha azért dobna vissza témapályázatot, mert azt X kutató adta be, aki az ellenzéki beszólásairól ismert. Nem hiszem, hogy személyes bosszúból…
– És ezt miért nem tudja elképzelni?
– Nem tartom valószínűnek. Inkább egyfajta ideológiai, politikai fegyver lehetőségét látom abban, ha egy miniszter diszponálhat afölött, hogy milyen témák kaphatnak költségvetési támogatást. Mivel ebből a költségvetésből kell majd a rezsit is fedezni, és mert a rezsiköltség nem lesz úgy elkülönítve, mint korábban, ezeket a kutatócsoportokat akkor is a megszűnés veszélye fenyegeti majd, ha másféle támogatást el is tudnának nyerni.
– Az önök intézetének költségvetésében a bevétel hány százaléka ered a központi költségvetésből, illetve más forrásokból?
– Ez az Akadémia legnagyobb kutatóközpontja, körülbelül 6 milliárd forintos a költségvetésünk, ebből mintegy 2 milliárd a költségvetési támogatás, és 4 milliárd a saját bevétel. Évről évre változik, hogy ennek mekkora része jön magyar, illet európai pályázatból, és mekkora hányadát teszi ki cégektől érkező megbízás. A bevételek nagyobb részét tehát a pályázati pénzek adják, de azért akad az iparból érkező támogatás is.
Azért valami pozitívumról is szólnék. Az az ígéret, hogy ténylegesen több pénzt szánna kutatásokra a kormány. Nagyon elmaradtunk azoktól az európai uniós törekvésektől, amelyek azt tűzték ki célként, hogy a GDP 3 százalékát kell kutatásra, fejlesztésre fordítani. Mi most 1,2 százaléknál tartunk, ezt néhány év alatt drasztikusan emelni akarják. A miniszter úr érvrendszerének is az a központi része, hogy Magyarországon az innováció elmarad a kívánalmaktól, de még az általa bemutatott anyagból is az derült ki, hogy ez a legkevésbé múlik az alapkutatáson. Az alapkutatás messze magasabban teljesít, mint az innovációs terület. Attól nem tartunk a miniszter úr megnyilvánulásai alapján, hogy természettudományos alapkutatási témákat csak azért kidobnának, mert abból nem lehet másnap pénzt csinálni.
– Azzal a megoldással, hogy egyetemekhez csatolnának kutatócsoportokat, nem az lehet a cél, hogy ezek színvonalát, rangját megemeljék?
– Hogy ez lenne-e a fő cél? Nem tudom. De minden bizonnyal járulékos következmény lenne, hogy a különféle egyetemi rangsorokon előrébb juthatnának.
– Végső soron miből ered ez az egyre élesebb konfliktus a miniszterrel?
– Több oka is van. Az egyik az, hogy az Akadémia egy autonóm szervezet. A Magyar Tudományos Akadémia 1825-ben alakult, az első felelős magyar kormány pedig csak 1848-ban. Úgy látszik, nem tetszik a kormánynak, hogy van egy olyan terület, ahol autonómia van, és nem ő mondja meg, hogy mit és hogyan kell csinálni. Ennek az akadémiai átszervezésnek olyan következménye is lehet, hogy egyes, a hatalomnak nem tetsző kutatócsoportokat vagy egyes nem tetsző témákat nem fognak támogatni. Az ilyen ideológiai vagy politikai jellegű megszorítás nyilván a humán és a társadalomtudományokat érinti.
A hazahívott kutatók is követelik az MTA lerohanásának megállítását | Magyar Hang
A Lendület-program 91 kutatója levélben kereste meg Orbán Viktor miniszterelnököt.
A miniszter úr nyilatkozataiból tudható, hogy szerinte nincs szükség egyes intézetekre, például közgazdaság-tudományi intézetre sem. Kiderült, az esetleg az MTA irányítása alatt maradó intézetek esetében is fontos szerepet kap majd az állami kontroll. Annál nagyobb kontroll pedig nem kell, hogy az állam adja a pénzt, és az állam szabja meg, mire lehet elkölteni.
– Tényleg arról lenne szó csupán, hogy a politikai hatalmat ki akarják terjeszteni az MTA-ra is?
– Igen. Az a cél, hogy az Akadémia öreg tudós urak testülete legyen. Hiába hivatkozik a miniszter úr arra, hogy a fő cél az innováció javítása, mert a fő cél nyilvánvalóan a kontroll gyakorlása, ami a kutatás szabadságának korlátozását jelenti. Azt gondnak látom, hogy a régi reflexek már beindultak. Jól gondolta a miniszter úr, hogy nem lesz olyan nagy az ellenállás, és hogy végül együttműködők leszünk. Mert az emberek úgy gondolkoznak, hogy „én is beadom ezt a témapályázatot”, mert ha én nem adom be, akkor beadja más, és akkor ő kapja.
– Tehát működik az oszd meg és uralkodj módszere.
– Azt hiszem, működni fog. Azt a legpesszimistábbak sem gondolják, hogy a mi területünkön az lenne a kormány célja, hogy ártson a természettudományos kutatásnak. Az, hogy mennyire fog ez segíteni az innováció javításának, az olyan szakmai kérdés, amit nehéz előre megítélni. Az biztos, hogy ez az eljárási mód elfogadhatatlan. A célokról mindig lehet vitatkozni, mert a vita a demokrácia lényege. De a játékszabályok be nem tartása elfogadhatatlan. És akár erkölcsi, akár jogi szempontból nézem, a miniszter úr látványosan szegi meg a játékszabályokat.
„Végveszélyben a magyar tudományosság" | Magyar Hang
A magyar tudomány jövőjét veszélyezteti az Akadémiai Dolgozók Fóruma szerint: a Palkovics-modell összecsapott, átgondolatlan, és jogszabály-ellenes.
– És miként viszonyul az efféle kormányzati eljárásokhoz, mint a hatalmon lévő egyik kormányzópártnak, a Fidesznek az egyik – majdnem – alapítója?
– Alapító nem vagyok, csak két nappal az alapítás után léptem be. A 66-os a tagkönyvem száma. Általános politikai kérdésekről nem szeretnék beszélni, de azt elmondhatom, hogy 2010-ben, amikor az első visszamenőleges hatályú törvényt megfogalmazták, akkor szóvá tettem egy Fidesz-vezető barátomnak, hogy valahol utat tévesztettünk. Ez után egy ideig még küldözgettem a maileket: például amikor az egyházügyi törvényt elfogadták, szóltam, hogy ez alkotmányellenes. Nekem lett igazam. Már 2010-ben, amikor még közelében sem voltunk annak, ahol most vagyunk, jól látszott, hogy itt egy központosított tekintélyuralmi rendszer épül. Hogy a szubszidiaritást, ami a legfontosabb kereszténydemokrata alapelv, hírből sem ismerik.
Ami a legjobban kiakasztott, az az volt, ahogy a hajléktalanok dolgában eljártak. Ez személyes ügy is. Apám 88 éves korában halt meg 2011-ben, és haláláig a Tiszta Forrás Hajléktalan- és Iszákosmentő Misszióban dolgozott. A koszorúmegváltásokat is a misszióra kértük, hogy ajánlják fel. Amikor az alkotmányt képes volt módosítani a hajléktalanokkal szembeni eljárás végett egy olyan kormány, amelynek nevében is kereszténydemokrata a koalíciós partnere, akkor nyilvánosan és nagyon határozottan szóltam. Sok minden nem tetszik, nem szólok minden miatt, de azokban az alapvető dolgokban, amelyek a keresztény mivoltommal szemben állnak, nem lehet hallgatnom.
Iványi Gábor: Ránk fog dőlni ez az ország | Magyar Hang
Iványi Gábor a hajléktalanok felé támasztott elvárásokról, a halott városról és Orbán Viktorról. A teljes interjú.
Még a régi világban tanultam meg Németh Géza lelkész úrtól, hogy Jézus mindig a rágott fülűekkel van. Azt a képet használta, hogy a rágott fülű malacot kiközösítik a többiek, a csöcshöz se jut hozzá, talán éhen is pusztul. Azt mondta, hogy Jézus Ceausescu Romániájában magyar, Magyarországon a putriban lakó cigány, Latin-Amerikában a favelán nélkülöző szegény ember. Máig tartom magam ahhoz, hogy a keresztény embernek mindig közösséget kell vállalnia a kitaszítottakkal, az elesettekkel, a szegényekkel. Politikailag ők nem mérvadók, mert nem szavaznak, ezt jól tudja a hatalom, nem is veszi őket komolyan. De ha keresztény értékeket sértő megnyilvánulást tapasztalunk, az ellen muszáj tiltakozni, el kell mondani, mit gondolunk arról mi, keresztények.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/6. számában jelent meg, 2019. február 8-án.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/6. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
