Barion Pixel
HIRDETÉS - AIP
HIRDETÉS - AIP

Áram, internet, jövedelem, tudás: Sok minden hiányzik a digitális oktatás működéséhez

Szerző: | 2021. február 26., 20:36 | Belföld

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Miért nem valósult meg már a járvány előtt a Digitális Oktatási Stratégia, amelyre 15 milliárd forintot költött a magyar állam? Milyen problémákkal szembesültek a járvány alatt a leszakadó régiókban a segítő szakemberek? Terepen dolgozó pedagógusok, szociológusok, közösségfejlesztők beszéltek a tapasztalatokról a Kovász Közösség által szervezett kerekasztal-beszélgetésen. 

HIRDETÉS - AIP

Nem csak az eszközök, sokszor az internet is hiányzott a hátrányos helyzetű régiókban a digitális oktatás megvalósításához, és nem csak azért, mert a családok nem tudtak rá előfizetni. Vannak kistelepülések, ahol a szolgáltató ki sem építette a szélessávú internetszolgáltatást, amire komoly oktatási tevékenységhez szükség lenne – többek között ezekre a problémákra is felhívták a figyelmet azok a szociológus, pedagógus, közösségfejlesztő és felzáróztatásban dolgozó szakemberek, akiket a felekezetközi keresztény társadalmi szervezet, a Kovász Közösség ültetett le egy online kerekasztal-beszélgetésre, hogy összefoglalják a járvány miatti kényszerű digitális átállás tapasztalatait.

Abban egyetértettek a beszélgetés résztvevői, hogy a jelenléti oktatás kényszerű szünetelése felkészületlenül érte az oktatás szereplőit, és a digitális oktatás tovább növelte az egyenlőtlenségeket, valamint abban is, hogy 2016 óta létező Digitális Oktatási Stratégiát nem sikerült az elmúlt években átültetni a gyakorlatba, és arra is többen felhívták a figyelmet: a digitális oktatásnak nem a frontális oktatási módszerek online alkalmazását kellene jelentenie, hanem egy együttműködésre, készségfejlesztésre, önálló feladatmegoldásra épülő új oktatási módszertant is.

– A baranyai Ág település a 300 legszegényebb magyar falu egyike, és bár nem olyan kritikus a helyzet, mint Borsod-Abaúj-Zemplénben vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg egyes településein például, a járvány első hulláma idején a gyerekek csak úgy tudtak bekapcsolódni az oktatásba, ha elmentek az önkormányzat épületéhez, ahol szabad téren tudták elérni a wifit. Vagyis nem digitális oktatás zajlott. Magyarország bizonyos térségeiben azt látjuk, a gyerekek kiíródtak a közoktatásból, az ellátórendszer számára adott esetben láthatatlanná váltak, és a szülői háttértől függ, hogy küzdenek meg ezzel a helyzettel, ami igazságtalan – mondta el Jász Krisztina szociológus, az Esély Labor Egyesület és a Magyar Szegénységellenes Hálózat tagja.

A szociológus szerint a politikai döntéshozóknak nem áll érdekében, hogy mindenki beléphessen a 21. századba – mással nehéz lenne magyarázni szerinte, hogy 15 milliárd forintot költött a magyar állam a digitális jólét programra, mégsem áll rendelkezésre minden eszköz és erőforrás ahhoz, hogy a program megvalósulhasson. Ugyanakkor szerinte a szülők és a pedagógusok is felelősek azért, hogy elaludt a digitális oktatási stratégia gyakorlatba ültetése: sokak számára kényelmes megoldás, hogy a régi rutinoknál maradnak. – Valódi módszertani segítséget kellene adni a pedagógusoknak.

De változásokra van szükség az oktatásirányítás szintjén, és anyagi áldozatvállalásra is, mert jelenleg nem tartozunk az Európai Unió éllovasai közé a GDP-arányos oktatási költések terén. Amíg az oktatás nem lesz össztársadalmi prioritás szülőktől a legfelsőbb döntéshozatal szintjéig, addig érdemi változás nem várható. Fontos, hogy mindez a közösségszervezéssel kereteződjön, mert kell fogadókészség, és sok helyen már nincs kire támaszkodni. Az egyenmodellek pedig nem húzhatók rá a hátrányos helyzetű térségekre sem – vélekedett.

Rézmüves Benjamin Dániel, több civil kezdeményezés alapítója és munkatársa, a Mérce vendégszerzője a Rosa Parks Alapítvány, a Motiváció Műhely és a Partners Hungary áprilisban készült közös kutatását idézte, amely szerint a nagyobb városokban a tanulók négyötöde tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba, 5000 fő alatti településeken viszont már csak 65 százalék volt ez az arány. A kutatás szerint minél nagyobb volt a hátrányos helyzetű diákok aránya az osztályban, annál alacsonyabb volt a részvétel. – Sokszor nincsenek megfelelő eszközök az iskolás gyermekek családjában, de az is jellemző, hogy egy légtérben több generáció él, így sem hely, sem idő, sem lehetőség nincs a digitális oktatásban való részvételre. – mondta. 

Ezt tapasztalta Eperjesi Tamás vidék- és közösségfejlesztő, a Magyarországi Református Egyház felzárkózási területekért felelős vezető munkatársa is:  – Évek óta beszélünk digitális oktatásról, tudás alapú társadalomról, de csak beszélünk. A változás megmutatta, hogy hol tartunk, és a kép nem igazán kedvező. Különösen nehéz a helyzet azoknál a családoknál, akik a peremen élnek, és bár valamilyen ellátást, támogatást, munkát kapnak, de valójában őket sújtják először a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági folyamatok. Azokon a helyeken, ahol a Református Egyház tanodákat működtet, nagyon komolyan megéreztük azt, hogy a családok munkalehetőség, jövedelem nélkül maradtak. Amellett, hogy nem voltak megfelelő eszközök az online oktatáshoz, közben adományokkal is kellett segíteni.

Eperjesi egy másik problémára is felhívta a figyelmet: számos kistelepülésen a falvak határáig elvezetik a szélessávú netet, de nincs szolgáltató a településen, így nincs a komoly tanuláshoz szükséges szélessávú internet sem. – A piac nem fogja megoldani ezt a problémát, mert olyan kis számú a lakosság, hogy nem éri meg kiépíteni a szolgáltatást. Pedig ez a felzárkózás záloga lenne, ahogy egykor a villamosítás, nem véletlenül léteztek régen ilyen nemzeti programok – véli.

Thoma László egy gyulai szakképző iskola fejlesztésében vett részt, amikor kitört a pandémia: – Testközelből láttam, hogy nem hogy laptop vagy tablet, hanem van, hogy áram sincs ott, ahonnan a gyerekek jönnek. Hihetetlen helyzetek voltak, de olyan összefogás alakult ki, amit megható volt látni – mondta el a református lelkész, vallástanár, bibliodráma és pszichodráma vezető.

Jász Krisztina felhívta a figyelmet arra is: a speciális igényű gyerekek szüleinek hatványozottan nehéz volt ez az időszak: többnyire az anyák maradnak egyedül a sérült gyerekekkel, ami anyagilag egyébként is kihívás, így az ilyen családok támogatásakor is nagy szerepe volt az adományoknak. De nem csak anyagilag, pszichésen is óriási terhelést jelentett, hogy például az autista gyerekek nem tudták elhagyni az otthonukat. 

Nem csak a családok, a pedagógusok számára is nagy terhelést jelentett és jelent az új helyzet, amit az iskolabezárás teremtett. Ercse Kriszta oktatáskutató, a Civil Közoktatási Platform szóvivője, a Láncreakció oktatási munkacsoport tagja a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének korábbi kutatásáról beszélt, amely szerint a pedagógusok mintegy fele saját pénzből ruházott be a digitális oktatáshoz szükséges eszközökre, átlagosan 51 ezer forintot: ez jellemzően rezsiköltséget, netes vagy telefon előfizetést, vagy annak bővítését tartalmazta, sokan vettek webkamerát, mikrofont, egynegyedük valamilyen számítógépet is, tíz százalék pedig továbbképzésre ruházott be.

– Azok a pedagógusok, akikkel kapcsolatban vagyunk, nagyon nagy mentális terhelésnek vannak kitéve. Nehéz a bizonytalanságot hordozni, és minél kisebbekkel dolgozik valaki, annál jobban támaszkodnak a diákok a tanítóra. Én is azt mondom, hogy el kellene gondolkodni az iskolabezáráson, és emellé nagyon erősen oda kellene tenni a mentális támogatást. Nem használódhatnak el ezek az emberek, akik küzdenek, és nem csak a saját életükkel. Valószínűleg ebben sem kaptak felkészítést. Próbálunk kisebb dolgokat tenni, de ez rendszerszintű kérdés – reagált Thoma László arra a felvetésre, hogy nem kellene-e megfontolni az iskolák bezárását, ahogyan azt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete pénteken javasolta. 

Ercse Krisztina is úgy vélte: most, hogy Orbán Viktor miniszterelnök legutóbbi nyilatkozata szerint is a járvány legnehezebb két hete állhat előttünk, mindenképpen iskolabezárással kellene megvédeni a pedagógusokat, akik egész ősszel a gazdaságot vitték a hátukon – hiszen a szülők munkába járását tette lehetővé a jelenléti oktatás – miközben ősz óta nem igazán hallott a nyilvánosság arról, mi történik a nyitva tartó általános iskolákban, ahol szerinte semmiféle rendszerszintű védelem vagy védőfelszerelés nem áll rendelkezésre, az intézményvezetőknek sincs mozgástere, például abban, hogy bevezetnek-e hibrid oktatást – ami a jelenléti és digitális oktatás kombinációja.

Vargha Magdolna, a Forrai Metodista Gimnázium és Művészeti Technikum igazgatója azt a megoldást vetette fel, hogy a tanárokat előre kellene venni az oltási sorban: – Senki ellen nem akarok beszélni, aki most náluk előbbre van, de mivel a gyerekek kevésbé veszélyeztetettek, a tanárok beoltásával megszűnne az iskolákban a veszély – mondta.

HIRDETÉS - AIP

Címkék: digitális oktatás, hátrányos helyzetű település, Kovász Közösség, szegénység


HIRDETÉS - AIP

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANGRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Hirdetés

HIRDETÉS - AIP

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Az élet meg minden podcast – Ferber Katalin

Fotó: Az élet, meg minden

Árnyék podcast – Öngól

Pin It on Pinterest