Gyakorlatilag bárkit kötelezhet a kormány arra, hogy drónelhárító technológiát szereljen fel ingatlanjaira, méghozzá saját költségen – ez derül ki abból a kormányrendeletből, mely a keddi Magyar Közlönyben jelent meg. Az Orbán Viktor által aláírt, szerdától érvényes rendelet az orosz–ukrán háború jelentette veszélyhelyzetre hivatkozik. A dokumentum alapján a honvédelmi miniszter döntheti el, hogy országszerte kinek kell védekeznie a dróntámadások ellen, legyen az állami szereplő vagy piaci cég, társaság – egyedüli kivételt ez alól a Magyar Nemzeti Bank és az alá tartozó társaságok jelentenek. Azt is hangsúlyozza a rendelet, hogy a drónelhárító technológiát mindenkinek a saját költségén kell felszereltetnie, üzemeltetnie, javíttatnia – és ha nem teszi, ezért bírsággal sújthatják a renitenseket.
Véletlen egybeesés- vagy kikövezett út?
A bejelentés komoly sajtóvisszhangot váltott ki, már csak azért is, mert a kormányközelinek tartott 4iG éppen a hét elején jelentette be: RAC Antidrones Zrt. nevén új, drónelhárítással foglalkozó céget alapítanak, amibe átviszik meglévő leánycégük, a Rotors&Cams Zrt. technológiáját. A vállalat ráadásul optimistán úgy fogalmazott: „…várakozásai szerint a jövőben jelentősen növekedhetnek a piaci igények a drónok kontrollját biztosító precíziós technológiák iránt.”
Ezek után nem volt nehéz a másnapi kormányrendelet a baráti cégre szabott kedvezménynek tekinteni. Az egybeesésről beszámolt a Népszava is, a Vastagbőr blog szerint a Fidesz már a látszatra sem ad a piacgazdasági „igények” formálásakor.
A védelmi piacon is aktív telekommunikációs mamut ugyanakkor tiltakozik a felvetés ellen. Nincs összefüggés a (…) kormányrendelet és a 4iG-csoport által hétfőn bejelentett RAC Antidrone Zrt. megalapítása között” – mondta kérdésünkre Elkán Péter, a 4IG kommunikációs vezetője. Szerinte egyszerűen annyi történt, hogy szétválasztották a Rotors&Cams korábbi, drónfejlesztéssel és a drónok elleni védekezéssel foglalkozó részlegeit, ami megfelel „az iparági trendeknek.”
Hogy pontosan kinek és mit kell majd felszerelnie a kormányrendelet értelmében, azt nem tudjuk – nem is tudhatjuk, hiszen az Orbán-kabinet 30 évre titkosította a részleteket. A Magyar Hangnak nyilatkozó katonai és biztonságpolitikai szakértők viszont arra figyelmeztetnek, hogy a döntés nem jelenthetett meglepetést, hiszen alapjai már több mint tíz évesek – a kritikus fontosságú létesítmények védelméről szóló törvényt 2012-ben hozták. Ráadásul nem is azt jelenti, hogy mindenkinek nyakra-főre drónelhárító kütyüket kell majd vásárolnia.
Nem a vegyesbolt tetejére kerül
„Az ilyen intézkedések mindig a kritikus infrastruktúrákra – erőművekre, kőolaj-finomítókra, energetikai és vízhálózati központokra vonatkoznak. Olyan létesítményekre, amik megtámadása az ország működését veszélyeztetné, nem mondjuk egy kisbolt tetejére” – mondta lapunknak Kovács Ferenc nyugalmazott ezredes, a Hadtudományi Társaság Védelmi Infrastruktúra Szakosztályának vezetője. Attól tehát senkinek sem kell tartania, hogy holnap a kisboltjára kell szerelnie valamilyen több tíz-vagy százmilliós értékű berendezést.
Kovács szerint a kormány döntése logikus reakció egy valódi fenyegetésre, hiszen az ember által irányított vagy automata drónok régóta kockázatot jelentenek a kritikus infrastruktúra szempontjából – az orosz-ukrán háborúban bevetett eszközök pedig mutatják, milyen nagyot fejlődött ez a gyilkos célokra is használható technológia (az oroszok által használt, iráni gyártású Sahed drón a Szabad Európa cikke szerint például 2500 kilométert tehet meg GPS-vezérléssel, mielőtt becsapódik). „Az elsődleges védekezés mindig fizikai – például a vezetési pontok, szervertermek föld alá költöztetése vagy duplikálása – mondja a nyugalmazott ezredes – „a kisebb drónok ellen hálókkal vagy jelzavarással (jammerekkel) lehet védekezni, amik a célponttól térítik el a kamikázé gépet, a becsapódást nem akadályozzák meg.
A háborúban is alkalmazott drónelhárító rakétaütegeket azonban csak a legritkább esetben használhatják polgári létesítmények védelmére, és kizárólag a honvédség használhatja ezeket. Kovács Ferenc szerint Magyarországon nagyon kevés létesítmény van, ami felett akár rakétát is bevethetnek a drónok hatástalanítására – az paksi erőműnél azonban elképzelhető szerinte ilyen szintű védelem. Ismert védelmi eszköz emellett a lézersugár, amivel a támadó drónt a levegőben lehet felrobbantani.
A nyugalmazott ezredes kérdésünkre hozzátette: nem hisz, abban hogy a kormányrendeletet a 4iG-re szabták volna, hiszen Magyarországon szerinte több olyan vállalat is van, ami képes akár tömeges méretekben drónelhárító rendszereket legyártani. Azt ugyanakkor Kovács etikailag aggályosnak tartotta, hogy az állam lényegében a polgári infrastruktúrák fenntartóira terheli a telepítés költségeit.
És persze az is kérdés, mire lesz elég a kritikus fontosságú szolgáltatók felszerelése, mikor a Magyar Honvédség is tétlenül nézte végig tavaly márciusban a drónátvonulást: bár látták, nem semlegesítették az Ukrajnából érkező, magyar légtéren áthúzó Tu–141-es szovjet katonai drónt, ami végül Zágrábban zuhant le.
Egy filléres drónocska is iszonyú pusztításra képes
Fontos lépésnek tartotta a keddi kormányrendeletet Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő is. „A háborús videókban saját szemmel láthatjuk, hogy milyen pusztításra képes az élő közvetítéssel vezérelt, filléres fpw drón (first person wiew), ha megpakolják robbanószerrel” – mondta Demkó. Különösen, ha a merénylő tudja, hogy egy kritikus fontosságú létesítmény melyik részét kell támadnia. Ezt jól mutatja a 2019-es szaúdi dróntámadás is, amikor húszi lázadók (amerikai vélemény szerint iráni támogatással) felrobbantották a világ legnagyobb olajfinomítóját. „Ennek Magyarországon is van kockázata: gondoljunk bele, ha valaki egy otthon barkácsolt robbanó drónnal venné célba a százhalombattai finomítót” – hozott példát a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint a szabályozással az ilyen merényleteket próbálják kivédeni.
A drónelhárításról szóló kormányrendelet kapcsán lapunk több, dróntechnikával foglalkozó magáncéget és civil egyesületet is megkeresett. A kormány által kikötött 30 éves titkosítás azonban mintha rájuk is kiterjedt volna: leveleinkre, hívásainkra egyik megkeresett fél sem reagált.
