Kedden élesítették az úgynevezett pedofiltörvény részeként már tavaly nyáron tervbe vett adatbázist. Az adattár a gyermekek ellen szexuális bűncselekményt elkövető elítélt személyek adatait – fotóját, születési idejét és helyét, város vagy kerület szerinti lakhelyét – tartalmazza, és bizonyos feltételek mellett bárki számára elérhető lesz.
A Magyar Hang is belépett a Magyarország.hu aloldalaként működő, Család/Gyermekvédelem menüpontok alól megnyitható nyilvántartásba, amely a beszédes magyarorszag.hu/pedo URL-címet viseli.
A felület készítői elvileg szigorúan szabályozzák, hogy ki kérhet adatokat. A törvény szerint csak az lehet igénylő, aki nyilatkozik, hogy
- 18. év alatti személy hozzátartozója,
- kiskorú felügyeletét, gondozását látja el,
- kizárólag a gyermek biztonsága érdekében tájékozódik a kiskorú közelébe kerülő személyről vagy személyekről.
A valóságban azonban ez nagyon leegyszerűsített folyamat: mivel az adatbázist az ügyfélkapunkon keresztül használjuk, az igénylő adatait is megjegyzi a rendszer, nem kell tehát elővennünk a személyi igazolványt. Az úgynevezett nyilatkozat megadása is csak két kattintás, senki sem kíváncsi keresésünk részletes indokára. A két klikk után pedig már ott is vagyunk a felületen, ahol az érintett személy családi és utóneveit kell megadnunk. Ha az illetőt valóban elítélték pedofil jellegű bűncselekmény kapcsán, az oldal kidobja a
- a személy szemből készített fotóját,
- születési évét,
- lakóhelyét és esetleg ettől különböző jelenlegi tartózkodási helyét,
- valamint az ítélet adatait, így a jogerős hazai és külföldi bírói döntés időpontját, a bűncselekmény megnevezését és az elkövetés idejét is.
Az így elérhető adatok könnyen visszaélésre – például a fotók lementésére, későbbi terjesztésére – csábíthatnak. A fejlesztők ezt úgy próbálták kivédeni, hogy vízjelessé tették az elkövető fotóját: a lementett képen a lekérdező neve és az adatigénylés időpontja is látható lesz, valamint a fotó származási helye. És persze annak is lehet visszatartó ereje, hogy a jogellenes adatkezelés konkrétan bűncselekmény, amiért akár két év szabadságvesztés járhat.
A „pedofil-adatbázis” kapcsán lapunk a napokban kérdéseket küldött a Belügyminisztériumnak: így tudtuk meg, hogy a fejlesztést az IdomSoft Zrt. végezte, bruttó 80 millió forint értékben. Utóbbi azért érdekes, mert a keresőfelületnek saját honlapja nincs, a BM pedig többször hangsúlyozta, hogy a munka során nem hoztak létre külön adattárat, a fejlesztés a (korábban csak a hatóságok által használt) bűnügyi nyilvántartásra épül.
Az IdomSoft neve ugyanakkor más helyzetből is ismerős lehet: ez a közvetett állami tulajdonú cég üzemelteti a választási informatikai rendszert is. A cég későbbi kulcsembereiről még a 444.hu írta meg, hogy 2010-ben ők is ott voltak – egyikük bevallása szerint magánszemélyként, önkéntesként – a Fidesz 2010. áprilisi eredményváró eseményén.
A belügyi tárcától megkérdeztük, mi történik akkor, ha egy névre több találat is adódik: válaszuk szerint ilyenkor az összes, azonos nevű elítélt fotója megjelenik a képernyőn, települési vagy kerületi szintű lakcímükkel együtt, az adatigénylő pedig az adott fotóra kattintva találhatja meg a ténylegesen keresett személy adatait. Arra is van biztosíték, hogy gyerekek maguk ne kutakodjanak, az ügyfélkapura épülő szűrő ugyanis nem engedi tovább a 18. év alatti érdeklődőket.
Az adatkérés feltételei látszólag nagyon is szigorúan szabályozottak. Ugyanakkor van egy kitétel, amely óriási lólábként lóg ki a többiek közül, az adatigénylés indokai közül megjelölhető harmadik pont. A gyermek védelmére hivatkozva ugyanis legálisan kereshetünk bármilyen kívánt névre – az sem szempont, hogy az illető egyáltalán kapcsolatba került vagy kerülhet a kiskorúval. Adatot kérhetünk „...egyéb, a fentiekben nem részletezett, a védendő személy védelmének biztosítása, illetve – az e személyt fenyegető – a sérelmére vagy kihasználásával elkövetett valamely nemi élet szabadsága vagy nemi erkölcs elleni bűncselekmény megelőzése érdekében” – olvasható a honlapon. A nyakatekert rendőrzsargonban megfogalmazott sorok mögé pedig bárki olyan veszélyt és potenciális elkövetőt képzelhet, amilyet csak akar.
.
