Szerdai ítéletében a Fővárosi Törvényszék elsőfokon elutasította az Esterházy Magánalapítvány (Privatstiftung) igényét az Esterházy-kincsek tulajdonjogára, az alapítvány várhatóan fellebbezést nyújt be az elsőfokú bírósági ítélet ellen.
– A Fővárosi Törvényszék szeptember 23-án hozott döntése fontos állomás, de nem a végső szó a 20. századi magyar történelem gazdag fordulatait megidéző bonyolult ügyben. Ezért a felperes Esterházy Magánalapítvány várhatóan fellebbez az elsőfokú ítélet ellen, amely nem ismeri el az alapítványt az Esterházy-kincshez tartozó mintegy 270 darab műtárgyegyüttes tulajdonosaként – olvasható az Esterházy Magánalapítvány közleményben. Hangsúlyozták, hogy továbbra is párbeszédre és együttműködésre törekszenek a kormány képviselőivel a magyar kulturális örökség páratlan műkincsgyűjteményével kapcsolatos összes nyitott kérdésben.
Az elsőfokú döntés előzménye, hogy az Iparművészeti Múzeumban (IMM) letétbe helyezett műkincsegyüttes egy részét 2016-ban elköltöztették a budapesti intézményből. Orbán Viktor miniszterelnök 2013-ban egy Fertődre kihelyezett kormányülésen fogalmazta meg először kívánságát, hogy az Esterházy-kincseket az Esterházy-kastélyban látná szívesen. A terv fölzúdulást keltett, az IMM akkori főigazgatója, Takács Imre lemondott posztjáról, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Tudományos Bizottsága pedig állásfoglalásban tiltakozott a költöztetés ellen. Mint írták, a gyűjtemény biztonságos tárolása és szakmai kontrollja csak az IMM-ben garantált; majd felhívták a figyelmet rá, hogy a kincsek legnagyobb része sosem tartozott a fertődi Esterházy-kastély berendezéséhez, és nem kapcsolódnak a kastélyt építtető Esterházy „Fényes” Miklós személyéhez.
Ennek ellenére 2014-ben létrejött a fertődi kastélyegyüttest felügyelő Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont, 2016 decemberében pedig megkezdődött a gyűjtemény költöztetése. A szállításokat még az sem befolyásolta, hogy a fertődi kastély felújítása nem fejeződött be, a félkész terek pedig alkalmatlanok voltak a kincstár különösen érzékeny darabjainak biztonságos tárolására. Az IMM-ből kikerült műtárgyakat törölték a múzeum leltárából.
A XVII. századtól gyarapodó kincstárat, hazánk egyetlen viszonylag épségben megmaradt főúri gyűjteményét, miután azt Fraknó várából a Tanácsköztársaság alatt Budapestre hurcolták, Esterházy Miklós herceg utódja, Esterházy Pál 1923-ban az IMM-ben helyezte letétbe. 1949-ben a családot másodszor is megfosztották a műtárgyegyüttestől, a szakmai felügyeletet azonban ezt követően is a múzeum látta el, a világháború alatt igen nagy károkat szenvedett gyűjtemény darabjait az intézmény szakemberei évtizedeses munkával állították helyre.
A gyűjtemény tulajdonjogának alapját az 1923-as, Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter által ellenjegyzett letéti szerződés adja. Az ebben vállalt állami garanciákat az alapítvány álláspontja szerint a későbbi rezsimek nem írhatták volna felül. A magyar állam azonban éppen erre apellált: különös módon a Tanácsköztársaság, a Rákosi- és a Kádár-rendszer kisajátításai alapján tartanák állami tulajdonban az Esterházy-kincseket.
Esterházy Magánalapítvány a gyűjtemény költöztetése hírére, és mivel az állam nem tekintete tárgyaló partnernek az alapítvány képviselőit, jogi útra terelte az ügyet. A magyar állam ellen indított per különös véget ért, amikor a bíró tavaly tavasszal felfüggesztette a tárgyalást. Döntését azzal indokolta, hogy megváltozott jogi környezet, hiszen egy 2019. február 25-i törvénymódosítás hatályon kívül helyezte azt a 2013-as rendeletet, amely szerint a műkincsek visszaigénylése során nem az igénylőnek, hanem az államnak kell minden kétséget kizáróan bizonyítania a tulajdonjogát. Korábban az igénylők lépéselőnyben voltak az állammal szemben, a tavalyi törvénymódosítással azonban komoly hátrányba kerültek mindazok, akik a családi vagyont szeretnék visszaigényelni az államtól. A helyzet pikantériája, hogy a bíró többször is elhalasztotta a döntést, volt, hogy a tárgyalás is elmaradt, az időhúzásnak tűnő lépések pedig eredményre vezettek, még a döntés előtt módosították a törvényt. – Ez sem az érintetteknek, sem a nagyközönségnek, sem a múzeumi szakmának nem jó – nyilatkozta akkor az alapítvány a döntésről.
Az egyre átláthatatlanabb ügy végére idén ősszel került pont, ám ez csak átmeneti helyzet, hiszen az alapítvány feltehetően fellebbezik, így az Esterházy-kincsek ügye folytatódik tovább. Az elhúzódó vita egyik legfőbb vesztese a nagyközönség, hiszen a páratlan gyűjteménynek jelenleg csupán egy nagyon apró részlete látható, és talán az sem a megfelelő körülmények között.
A Magánalapytvány szerdai közleményében kiemelte, hogy a magyar kulturális örökség elidegeníthetetlen részeként kezeli a kivételes értékű gyűjteményt, és továbbra is tartja magát azon – már a per során is hangoztatott – álláspontjához, hogy egy a számára kedvező másodfokú bírósági ítélet után is Magyarországon kívánja hagyni a kincset, amelyre annak védett státusza is kötelezi a tulajdonost.
