Ha nem a háztartások szintjén fizetünk az idő közben megdrágult energiáért, akkor a devizatartalékunkkal fogunk, aminek nagyon súlyos gazdasági következményei lesznek – erről is beszélt lapunknak Róna Péter, aki szerint a kormány régóta halogatott kötelessége lenne, hogy az energiafogyasztást radikálisan csökkentse. Ha ugyanis elfogy vagy legalábbis a kritikus szintre csökken egy ország devizatartaléka, akkor jöhet a képbe a Nemzetközi Valutaalap. Ilyenkor azonban a szervezet szigorú feltételeket szab.
Eldőlt az első dominó: Szerbia kormánya a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordult pénzügyi segítségért, mivel az államadósság finanszírozása év eleje óta több mint háromszorosára nőtt: a leginkább likvid, euróban denominált államkötvényükkel kedden 6,3 százalékos kamattal kereskedtek, szemben a tavaly év végi 1,8 százalékkal – számolt be róla a Financial Times, amelynek kedden az IMF megerősítette, hogy Belgrád tárgyalásokat kezdeményezett egy úgynevezett „készenléti megállapodásról”. Ez lehetővé tenné Szerbia számára, hogy igénybe vegye az IMF támogatását abban az esetben, ha államkötvényeire már nem talál vevőt. Az Oroszországgal lojális Szerbia cudar anyagi helyzetéről árulkodik, hogy Alexander Vucic elnök vasárnap az Egyesült Arab Emírségekbe és Abu Dhabiba repült, hogy tető alá hozzon egy 1 milliárd dolláros, évi 3 százalékos kamatozású hitelkeretet. Ez sikerült is, de már akkor jelezték, hogy az IMF-hez fordulást is fontolgatják.
A Telex által szemlézett cikk szerint a teljes kelet-közép-európai régiót érzékenyen érinti a jelenlegi világgazdasági helyzet és a kölcsönfelvételt megdrágító, romló kamatkörnyezet. A Financial Times Romániát és Magyarországot is megemlíti azok között az országok között, amelyek gondban lehetnek az ugrásszerűen megemelkedő finanszírozási költségek nyomán.
Az, hogy Magyarország mennyire képes teljesíteni külső adósságát, azon múlik, hogy rendelkezik-e elegendő devizával. A Magyar Nemzeti Bank szerdán közzétett jelentése szerint a nyáron sokat romlott a helyzet, hiszen júliusban 1,674 milliárd euró volt a folyó fizetési mérleg hiánya, több mint duplája a júniusi 806 millió eurónak. A külkereskedelmi áruforgalomhoz kapcsolódó pénzmozgások 1,490 milliárd eurós deficitje 583 millió euróval járult hozzá az egyenleg havi romlásához, de a szolgáltatások külkereskedelméből eredő 582 millió aktívum is 150 millióval kevesebb az előző havinál.
Arról, hogy mindez mit is jelent, Róna Péter közgazdászt, az Oxfordi Egyetem tanárát kérdeztük. Mint kifejtette, a fizetési mérleg és azon belül is a külkereskedelmi mérleg súlyos romlásának hátterében az áll, hogy a folyó devizabevételek nem fedezik az importot és az egyéb kötelezettségeinket, emiatt pedig hozzá kell nyúlni a devizatartalékhoz. Baj akkor van, ha ez az állapot tartósan fennáll, hiszen egy idő után a jegybank készlete sem lesz elégséges a kiadások időben való rendezésére.
– A háború kitörése óta Európa szerte energiatakarékosságra, fogyasztáscsökkentésre ösztönzik a lakosságot és az önkormányzatokat, ráadásul sok ország elve jobb helyzetben van, hiszen az elmúlt évtizedekben jelentősen javítottak az energiahatékonyságon. Nálunk ezzel szemben egészen szeptemberig semmi nem történt, a fogyasztás mérséklését nem ösztönözték, miközben az energiaárak a többszörösére nőttek. Ha nem a háztartások szintjén fizetünk az idő közben megdrágult energiáért, akkor a devizatartalékunkkal fogunk, aminek nagyon súlyos gazdasági következményei lesznek – fejtette ki Róna Péter, aki szerint a kormány régóta halogatott kötelessége lenne, hogy az energiafogyasztást radikálisan csökkentse, ám ezt a népszerűségvesztéstől tartva nem lépték, nem lépik meg.
A közgazdász vázolta azt is, mi történik, ha elfogy, vagy legalábbis a kritikus szintre csökken egy ország devizatartaléka (ahogy ez Szerbia esetében a jelek szerint valószínűsíthető). Ilyen esetben a nemzetközi piacokról is lehet pénzt szerezni, ám a befektetők ekkor már igen óvatosak, inkább nem veszik az államkötvényeket, vagy elutasítják a hitelért kuncsorgó országot, vagy csak komoly feltételekkel adnak pénzt. Ekkor jön a képbe a Nemzetközi Valutaalap, amely arra hivatott, hogy az átmeneti financiális problémákra megoldást nyújtson, természetesen komoly kritériumok mellett. Ahogy történt ez a a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok idején is. Ilyenkor az IMF is szigorú feltételeket szab: letesz a kérelmező asztalára egy forgatókönyvet, ami alapján törleszthetőnek látja az adott országnak biztosított hitelt. – Nem ritka, hogy személyi feltételeket is támasztanak, ezért kellett távoznia a ciklus közepén Gyurcsánynak és Veres János pénzügyminiszternek is, az ő személyükben ugyanis a valutaalap nem ismerte fel a végrehajtás garanciáját – magyarázta közgazdász.
Hogy hol húzódik a kritikusan alacsony devizatartalék határa, arra többféle számítás is létezik. Róna Péter szavai szerint hüvelykujj-szabály, hogy ez a vonal a háromhavi import finanszírozására elegendő készletnél húzódik. Jelenleg négy hónapnyi import finanszírozására elegendő devizája van az MNB-nek, ám a pénz fogyásának üteméről árulkodik, hogy nyáron még hathavi összeg állt rendelkezésére. A nemzeti bank nem így számol, a 2008-as gazdasági válság hatására áttért az úgynevezett Greenspan-Guidotti szabály követésére. Ennek lényege, hogy a devizatartalékoknak az ország egy éven belül lejáró külföldi adósságát kell fedezniük. Különösen akkor lehet hasznos ez a megközelítés, amikor nem lehet külső finanszírozáshoz jutni, emiatt csak a devizatartalékból lehet visszafizetni a külső adósságot. Ám bármelyik számítást is tekintjük mérvadónak, ha nem változik a helyzet, a kassza kiürül.
Ahogy arra Róna Péter is figyelmeztet, a magyar államnak a nem túl valószínű piaci források bevonásán, valamint az IMF-en kívül még egy lehetősége van, ez pedig a megegyezés az Európai Unióval, aminek révén megnyílhatnak az uniós pénzcsapok. Ha ez megtörténik, akkor eurómilliárdok érkezhetnek az országba, amit az MNB forintra vált át a beruházások finanszírozására, de a deviza így is javítani fogja a likviditást.
