Míg Párizsban ötezer emberre, addig a magyar fővárosban harmincezerre jut egy nyilvános illemhely. Budapesten évek óta hiány van közvécékből, az a nyolcvan pedig, amely rendelkezésre áll, az esetek nagy többségében nem működik vagy zárva van. Nem beszélve arról, hogy ezek egy része nincs is akadálymentesítve, és nem lehet ingyen használni őket. És akkor a tisztaságról még nem is ejtettünk szót.
Egy jól szervezett városban a közhigiénia kiszolgálása alapvetés kellene, hogy legyen, itthon erre sem a városvezetés, sem a köztisztasági cégek nem fordítanak kellő figyelmet. Jó példa erre a pesti Carl Lutz rakparton álló helyiség esete: a közvécé csupán a 2017-es vizes vb ideje alatt működött, akkor is mindössze két hetet, azóta pedig zárva van. Az üzemeltető Fővárosi Csatornázási Művek automatizálni akarja az egységet, de hogy a vécé mikor nyílhat meg, arról nem tudni.
Rogán Cecília, a frenetikus | Magyar Hang
Még pikánsabbá válik a plakát a tőle néhány méternyire látható családvédelmi program hirdetése mellett.
Ha azonban az emberre a Dózsa György úton, a Városligeti fasorhoz közel jön rá a szükség, kiderül, hogy mégis van remény. Az épülő új Néprajzi Múzeum gödrével szemben hamisítatlan műalkotás csábítja a föld alá a szükséget szenvedőket. A mélybe vezető lépcsősort óriási vízesés képe díszíti, amely azonnal feledteti az emberrel, hová és mi célból készül alászállni. Abban az esetben, ha a zuhatag fotója alapján mégsem lenne egyértelmű, mit rejtenek a zöld vasráccsal szegélyezett tárnák, elég felpillantani a kartonpapírra festett, csillagokkal díszített „Toalett” feliratra, és máris elszáll a kétely. Hogy a szöveg mellé miért került egy ruhában zuhanyzó hölgy alakja, maradjon örök rejtély.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/2. számában jelent meg, 2019. január 11-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/2. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
