1956: játszd újra, Putyin!?

1956: játszd újra, Putyin!?

Vlagyimir Putyin orosz elnök (b) és Orbán Viktor miniszterelnök a tárgyalásukat követően tartott sajtótájékoztatón a Karmelita kolostorban 2019. október 30-án (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Vitát nyitni sem érdemes arról, hogy a magát a legszuverénebbnek kikiáltó magyar kormány, illetve diplomácia kettős mércét alkalmazva hagyja szó nélkül az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc orosz állam általi meggyalázását, a történelemhamisítást. Az, hogy Szijjártó Péter és csapata elsunnyogja a nyílt kiállást, miközben a kormányt érintő nyugati kritikákra rendre vehemensen és harsányan reagál, egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az orbáni rendszer mozgásterét, szuverenitását súlyosan korlátozza az orosz medve ölelése.

1956 piedesztálra emelése a mai berendezkedés fundamentuma, az évtizedek alatt politikai nemváltó műtéteken átesett Fidesz is annak örököseként jelent meg a politikában. Az, hogy az orosz diákok mostantól kötelező módon azt tanulják, hogy a magyar forradalom kívülről szervezett fasiszta lázadás volt, a sokat emlegetett alkotmányos identitásunkat kezdi ki. Ami a lagymatag magyar reakció alapján nem több, mint politikai termék.

Vannak, akik úgy próbálják elmismásolni a botrányt, hogy az orosz és a magyar nézőpont mindig is eltérő volt ‘56 ügyében; általában sincs semmi rendkívüli abban, ha egyes nemzetek eltérően ítélnek meg történelmi kérdéseket. Ám azon túl, hogy itt mégiscsak a nemzeti büszkeségről van szó, nem igaz, hogy a magyar és az orosz álláspont mindig eltért. A nemzeti nézőpont nem írhatja felül az igazságot: Jelcin elnök és sokáig az orosz politika elismerte, hogy a szovjet intervenció jogtalan és védhetetlen tett volt, amivel sárba tiporták a magyarok szabadságvágyát, egy másik ország szuverenitását. Ahogy magyar nézőpontból is világos történelmi igazság, hogy mi támadtuk meg 1941-ben a Szovjetuniót (ami nem magyarázat a szovjet katonák itteni kegyetlenkedéseire és a több évtizedes megszállásra), és nem lehetünk büszkék az 1968-as csehszlovákiai bevonulásra sem.

Meglehet, közvetlen, azonnali veszélyt nem hordoz, hogy az illiberális, autoriter orosz hatalom mit írat bele egy tankönyvbe. Ám különös, hogy az az Orbán Viktor, aki a brüsszeli birodalom kiépülésétől óvja nemzetét, mennyire megértő az orosz birodalmi gondolkodás reneszánsza iránt.

Amit az új orosz tankönyv sugall, nem más, mint hogy a szovjet beavatkozás 1956-ban végső soron jogos és helyénvaló volt. És ha a Nyugat ma is Oroszországra tör, ráadásul a nácik is fenekednek, az oroszoknak joguk van megvédeni az érdekeiket. Ugyanúgy, ahogy ‘56-ban Hruscsovék tették. Az érdemi reakció kikerülésével erre bólint rá csendben a Fidesz.