Ha létezik észszerű magyarázat arra, ahogy az afgán lakosság (afgán nép, nemzet európai értelemben nem létezik) és az amerikai lélegeztetőgépre kötött államkezdemény ellenállás nélkül fogadta a felfegyverzett, radikális tálib kisebbség hatalomátvételét, az a rend és a béke iránti vágy lehet. Vagy legalábbis a rend és a béke pislákoló reménye. A Trump elnök által jóváhagyott, Biden által pedig a lehető legfelelőtlenebb módon végrehajtott amerikai kivonulás formálisan lezárt egy húsz éve tartó fegyveres beavatkozást.
A korrupt, Nyugat-barát rezsim gyors összeomlását a vietnami háború végét idéző jelenetek kísérik, Amerika azonban most nem szenvedett katonai vereséget, „csupán” a presztízse sérült. Meg a pénztárcája bánja a kalandot, hiszen – mint kiderült – tartós eredmény nélkül költött el csillagászati összeget a közép-ázsiai országban.
Eddig úgy látszott, a világot az a kérdés foglalkoztatja majd, hogy lehet-e hinni a politikai iszlamizmus extrém változatát képviselő régi-új kabuli rezsim ígéreteinek, amelyek szerint ezúttal finomabb módszereket alkalmaz. Valójában hosszabb távon a külvilág éppúgy kész együtt élni egy, a nők jogait semmibe vevő kalifátussal, mint ahogy együtt él a lakosságát rabszolgaként kezelő beteges Kim-dinasztia uralmával Észak-Koreában. Az aggály nem morális, hanem nagyon is gyakorlati jellegű: jelent-e Afganisztán a jövőben fenyegetést a külvilágra? Milyen lesz a tálib rezsim viszonya a terrorizmushoz?
Csütörtökön a hírszerzési jelentések által előre jelzett terrortámadás érte a kabuli reptér környékét, amely napok óta egy nagyszabású nyugati evakuációs művelet helyszíne. A tálibok szerint az Iszlám Állam a véres merénylet elkövetője. A teljes háttér ismerete nélkül is megállapítható, hogy a támadás után a kemény tálib uralom mellett/helyett az ország káoszba süllyedése is a lehetséges forgatókönyvek között szerepel. Vagyis az eddig elképzelt rossznál lehet még sokkal rosszabb is. Az, amit a világ csendőrének lelépésével a szabad életet fenyegető tálibok előtt kapituláló afgánok alighanem a leginkább el akartak kerülni: a káosz és az öldöklés. Ne így legyen!
