Wéber Kata és Mundruczó Kornél szívszorító lélektani drámáját, a Pieces of a Womant 2018-ban mutatta be a lengyel Teatr Rozmaitosci. A tragikusan végződő otthonszülést és annak következményeit feldolgozó történet 2021-ben a filmvásznon elevenedett meg, Mundruczó rendezésének főszerepét Vanessa Kirby alakította, aki játékáért Oscar-jelölést kapott. A drámát most először láthatja a magyar közönség színpadon: az Egy nő anatómiáját Alföldi Róbert vitte színre a Pesti Színházban. Wéber Kata lengyel felkérésre írta meg a darabot, amely színhelye a mai Varsó. Míg a filmben ezt amerikai környezetre cserélték, addig Alföldi megtartotta a lengyel hátteret, hisz a kelet-európai létből fakadó társadalmi problémákat és belső konfliktusokat pontosan ismerjük és értjük.
Ahogy a függöny felgördül, a néző rögtön egy intim pillanat részesévé válik. A szülés zord valósága a steril, hideg fényű környezetben még megrázóbban hat, realisztikus és felkavaró Maya (Petrik Andrea) vajúdása. A feszültséget csak tovább fokozza a kissé ingatag – mint később kiderül, drogfüggő – férj, Lars (Telekes Péter), illetve a tapasztalatlan bába (Waskovics Andrea) jelenléte. A szülés fizikai kínokon túli szépsége, a gyermekáldás csodája szinte alig érzékelhető, a baba születése is csak egy pillanat erejéig nyújt megnyugvást. A tragédia elkerülhetetlensége ott érződik minden gesztusban, ahogy a szívhang lassan megszűnik, a gyermek elvesztésének mindent megváltoztató fájdalma súlyos teherként nehezedik rá a térre.
A drámai nyitány után három hónapot utazunk előre az időben, Maya anyjának (Nagy-Kálózy Eszter) étkezőjében Ibsen és Csehov világát idéző komor családi összejövetelre készülnek. Ahol néhány perce még a csecsemő életét próbálták megmenteni, ott most egy kacsát rendezgetnek a sütőedényben, ez a naturalista gesztus pedig még elviselhetetlenebbé teszi a veszteséget. A kacsa műanyag figurák formájában visszatérően tűnik fel a színpadon, a színesre festett állatok a szereplők magukban hordozott gyászát szimbolizálják. A korábbi steril környezet kinyílik, színesebbé válik, a harsány ruhák a családtagokban dúló gyötrődéseket fedik el. Mindenki fesztelen próbál lenni, mintha mi sem történt volna, de amíg a kacsa sül a sütőben, a szégyen, a trauma, a családi feszültségek, az egyéni sérelmek, féltékenységek mind felszínre törnek. Maya testvérét (Márkus Luca), sógorát (Kövesi Zsombor), unokatestvérét (Radnay Csilla) hallgatva a vasárnapi családi ebédek ismerős frázisaira, felszínes fecsegéseire ismerhetünk rá.
A feldolgozatlan traumáktól terhelt diszfunkcionális család képtelen kapaszkodót nyújtani Mayának, aki ezt maga is felismeri. Már egyáltalán nem akar megfelelni környezete elvárásainak, veszteségét úgy éli meg, ahogy az neki megnyugvást ad – gyásza csakis a sajátja marad.
Maya útja minden nő útja. A halálos betegségben szenvedő anya szeretet nélküli házasságban élte le az életét, és ő maga is képtelen szeretni a saját lányait. Maya húgának kisebbségi komplexusból következő nagyravágyása a hazafias jelmezbe bújt, szélsőjobboldali politikai szerepvállalásban ölt testet. Újabb és újabb szerepeket erőltet magára, amelyekből minduntalan kizuhan (ilyen, amikor harcos vegetáriánusként elkeseredésében ráveti magát a sült kacsára). Az unokatestvér rendíthetetlenül halad előre a jogi szamárlétrán, látszólagos magabiztosságát azonban minden helyzetben kikezdi a belső bizonytalansága. Nem fejt ki különösebb ellenállását, amikor Lars megpróbálja elcsábítani, még akkor sem ellenkezik, amikor kiderül, a férfinak nem rá, csupán pénzre van szüksége. A négy nő tragédiája egy ponton összeér, és sorsuk végül elválaszthatatlanul egybefonódik.
Alföldi Róbert rendezése a gyászban felmutatja a túlélés lehetőségét még az anya gyógyíthatatlan betegsége ellenére is, de az utolsó jelenetben a színpad középpontjában összerendezett műanyag kacsák arra figyelmeztetnek, a gyász mindig velünk marad.
Wéber Kata: Egy nő anatómiája. Rendező: Alföldi Róbert. Pesti Színház
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2024/41. számában jelent meg október 11-én.
