Hová vezetnek a nyomok a szörnyűségek sárga házából?

Nem mindennapi esemény a világon, ha egy miniszterelnök önként lemond a posztjáról, mert háborús bűnökkel gyanúsítják meg. Ám ha valaki ismeri Koszovó közelmúltbeli történetét, az pontosan tudja, 2005-ben már volt egy ilyen eset: méghozzá Ramus Haradinajjal, aki két hete megint csak lemondott a kormányfői székről, mert az 1998–1999-es szerb–koszovói konfliktus idején elkövetett feltételezett háborús bűnöket vizsgáló koszovói különleges bíróság gyanúsítottként idézte be őt. A tizennégy évvel ezelőtt perbe fogott politikust annak idején felmentették, így már semmi sem akadályozta meg, hogy 2017-ben újra Koszovó miniszterelnöke legyen.

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) nevű albán gerillahadsereg regionális parancsnokának népszerűségén akkor mit sem csorbítottak a vádpontok, így a mostani lemondása kapcsán azonnal felmerült, hogy Haradinaj lépése puszta szemfényvesztés. Aleksandar Vucic szerb államfő úgy véli, így a politikus lemondása most egy politikai trükk volt, amellyel nagyobb támogatottságot akar szerezni, és szét akarja zúzni politikai ellenfeleit.

Mindeközben – érdekes módon – egyetlen információ sem került ki arról, hogy mivel is gyanúsíthatták meg a koszovói miniszterelnököt. Ami biztos: az 1968-ban született muszlim férfi 1989-ben hagyta el a valamikori Jugoszláviát, majd később Svájcban tagja a Koszovói Nemzeti Mozgalomnak, amelyből később az UCK megalakult – és amely később kulcsszerepet játszott a déli szerb tartomány függetlenségi harcában. Haradinaj 1998-ban a metohijai operatív övezet parancsnoka lett, ahol aztán rengeteg bűncselekmény történt a háború idején. A szerb hatóságok szerint a gerillavezér parancsnoksága alatt több mint háromszáz szerbet és számos, az UCK-hoz nem lojális albánt gyilkoltak meg, továbbá több mint négyszáz embert raboltak el. Mégis, a bíróság később kimondta, hogy hitelt érdemlően nem állapítható meg, hogy Haradinaj tudott volna bármilyen bűncselekményről, amit emberei állítólagosan elkövettek.

Ezért most egészen más irányokban kezdett tapogatózni a média, vajon milyen bűncselekményekkel gyanúsíthatják most a távozó koszovói miniszterelnököt. A szerb lapok ezek közül a legvalószínűbbnek a „sárga ház” ügyének felmelegítését tartják, ami valójában korántsem új történet. A délszláv háborúk bűnöseinek felelősségre vonására létrehozott Nemzetközi Törvényszék már a háború után néhány évvel olyan információk birtokába jutott, miszerint az albán gerillák 1999-ben, a szerb hadsereggel vívott háborújuk végén – miközben az ENSZ-békefenntartók már elkezdték bevonulásukat Koszovóba – 100–300 szerbet, többségükben civileket szállítottak Albániába. A kiválasztás legfőbb szempontja az volt, hogy az elhurcoltak fiatalok és egészségesek legyenek, akiket aztán jól tápláltak, orvosi ellátást kaptak, és sosem bántalmazták őket.

Csakhogy a szívélyes vendéglátás mögött egy egészen ördögi terv húzódott. A foglyokat a Tiranától 90 kilométerre fekvő Burrel közelébe szállították, ahol az orvosok egy sárgára festett házban eltávolították a belső szerveiket, majd a holttesteket elásták a temető szélén. Hogy itt nem holmi dezinformációs kampányról van szó, azt többek között az is bizonyítja, hogy a nemzetközi törvényszék szakemberei később megvizsgálták a házat, ahol sebészeti eszközöket és vérnyomokat találtak, de akkor nem tudták megállapítani, hogy a vér milyen eredetű. A nemzetközi törvényszék egykori főügyésze, Carla Del Ponte szerint az UCK magas rangú vezetői tudatában voltak a szervkereskedelemnek, amelynek lebonyolításához az albán titkosszolgálatok közreműködése is kellett. Az áldozatok többsége koszovói szerb volt, de akadtak köztük koszovói és albániai albánok, oroszok és más szláv országokból származók is.

A szerb lapok szerint most ugyanezt az ügyet vette elő a bíróság, mert jelentős előrelépés történt a nyomozásban. Tehát a „sárga ház” ügyében több szemtanú is előkerült, többek között az UCK egyik sofőrje, aki szerint 1999-ben, közvetlenül a szerb hadsereg és rendőrség kivonulása után a Haradinaj fivérek szervezték meg a hátramaradó szerbek elfogását. Sőt, a belgrádi sajtó azt is tudni véli, hogy kilenc szemtanúból négyen részt is vettek a foglyok szállításában, akik számára a Burell melletti sárga ház lett a végállomás. Itt legyilkolták őket, kioperálták a szerveiket, majd a Tiranától nem messze lévő Teréz anya nemzetközi reptéren keresztül kicsempészték az országból.

Függetlenül attól, hogy Haradinajjal szemben ezt a rendkívül súlyos vádat még a belgrádi politikusok sem emlegetik, a szerb közvélemény ma már egyre inkább hitelt ad a híreknek, miszerint a koszovói miniszterelnöknek valóban köze lehetett a sárga házhoz. Eközben maga a lemondott kormányfő sem igyekszik eloszlatni a kételyeket. Ahogy a koszovói különleges bíróság előtt hallgatott, úgy a médiának sem árulta el, mivel gyanúsítják. Ez pedig helyes taktikának bizonyulhat a jövőben is: a koszovóiak nagy része hősként tekint a megvádolt miniszterelnökre.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/31. számában jelent meg, 2019. augusztus 2-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/31. számban? Itt megnézheti!