Egy forró éjszaka után egy még sokkal forróbb nap kezdődött a kolumbiai–venezuelai határon. Ellenzéki parlamenti képviselők egy nappal ezelőtt indultak el a venéz fővárosból, Caracasból a határhoz vezető 850 kilométeres útra, de az autóbuszukat többször barikádokkal állította meg a Nemzeti Gárda, majd egy időre elvették tőlük az igazolványaikat is. A parlamenterek mindannyiszor tovább tudtak haladni, minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy perceken belül nagy tömeg verődött össze körülöttük, és a katonák nem akartak összetűzésbe kerülni a lakosokkal. A képviselők autóbuszát egy helyen kővel dobálták, az egyik sofőr meg is sérült. A konvojt azonban inkább tapsoló és ujjongó tömeg várja.
Közben kiderült, hogy Juan Guaidó ideiglenes elnök már a határ venezuelai oldalán, Táchira nevű városban várja társait. A városka polgármestere erre a napra munkaszüneti napot rendelt el.
Nicolás Maduro, Venezuela elnöke lezárta a brazíliai határt, hogy a segélyeket ne tudják behozni, és fontolgatja a kolumbiai határ lezárását is. Ez pénteken reggel – magyar idő szerint délután kettőkor – még nyitva volt. A brazil határ környékén lakó indiánok az ellenzékkel vannak: a pemon törzs tagjai bejelentették, hogy a Brazíliában felhalmozott segély egy részét már át is hozták az Amazonas forrásvidékének számító őserdőn keresztül. A hivatalos határátkelőhelyeket és a főbb utakat közben a katonaság páncélosai szállták meg. Caracasi parlamenti képviselők egy csoportja más indián törzsek képviselőivel találkozott, és azok azt állították, segíteni fogják a segélyszállítmányok áthaladását a területükön.
A venezuelai kormánypárti média eközben közzétett egy fotót, amelyen állítólag a kolumbiai határ közelében levő Andok hegység indiánjai gyülekeznek nagy számban, az elnököt támogatva. Azt nem tudni,
mikor készült a kép, azt azonban igen, hogy az aranybányász indiánok korábban mindig a kormányt támogatták.
Koncertpárbaj Venezuela és Kolumbia között - exkluzív riport a határról | Magyar Hang
Cúcuta, ez az északkeleti kolumbiai város eddig többnyire csak akkor került az országos hírekbe, ha különösen sok embert öltek meg. Például múlt vasárnap, amikor egy motorral három fegyveres érkezett az egyik lakáshoz, és lelőtték az összes, bent tartózkodó lakót. Ugyan a város tavalyelőtt fent volt a világ ötven legveszélyesebb városának listáján (48.
Cúcutában amerikai és kolumbiai tábornokok tartottak szerdán sajtótájékoztatót, azt hangsúlyozva, hogy nem katonai, hanem humanitárius akció a segélyek bejuttatása az országba. A kolumbiai kormány csütörtökön azt mondta, a venezuelai diktátor lesz a hibás, ha aznap vagy másnap erőszakos események történnek a határon.
A városba kétezer rendőr érkezett, hogy a – magyar idő szerint péntek délután ötkor kezdődő – Venezuela Aid Live szuperkoncert rendjére felügyeljen. Az eseményre legalább háromszázezer embert várnak, köztük több latin-amerikai ország elnökét. A kolumbiai hatóságok a nap folyamán több venezuelait kiutasítottak az országból, mert szerintük azok fenyegették a koncert biztonságát. Az eseményre hajnal óta özönlik a tömeg, három órával a kezdés előtt már több tízezren voltak. Ez a nap egyébként Cúcutában is munkaszüneti nap, sőt a városi katasztrófavédelem különleges helyzetet, egyfajta szükségállapotot hirdetett meg.
A Venezuela Aid Live koncertet itt követheti élőben.
Mi vezetett idáig?
De miért van akkora baj a szomszédos országban, amely nem is olyan rég még Latin-Amerika Svájcának definiálta magát, és a világ legnagyobb olajkészletével rendelkezik? Mondok egy tényt: 3 millió hordó olajat termeltek ki naponta, amikor húsz évvel ezelőtt Hugo Chávezt megválasztották, és az újbaloldali szocialista forradalom elkezdődött. Aztán történt pár apróság, például az, hogy a baloldali párt által ideológiai alapon kinevezett vállalatvezetők nem foglalkoztak olyan, számukra lényegtelen kérdésekkel, mint a karbantartás, a kutatásfejlesztés és egyebek, így mostanra a termelés napi egymillió körülire zuhant (a venezuelai olaj 44 százalékát az Egyesült Államok veszi meg, negyedét pedig Kína).
A betegek – különösen azok, akiknek a betegsége drága gyógyszereket igényel – halálra vannak ítélve az országban, és nemzetközi források szerint a lakosok 2017-ben átlag 11,4 kilogrammot vesztettek a testtömegükből a drasztikus élelmiszerhiány miatt.
Mindezt tetézi a világrekordot döntögető hiperinfláció. Tavaly nyáron a caracasi kormány 5 darab nullát levágott a helyi pénzből, hogy megfékezzék az árak további elszabadulását. Kevés sikerrel: a Nemzetközi Valutaalap becslése alapján 2018 év végéig 1,3 millió százalékos pénzromlás volt az országban! Ez azt jelenti, hogy az árak 19 naponta (!) duplázódtak meg, és ami január elsején 1 bolívarba került, azért december utolsó napján 26 ezer bolívart kellett fizetni. A helyzet azóta sem javult, az immár „erős” bolívar után is kezdtek szaporodni a nullák: egy kiló hús 8–10 ezerbe kerül. A minimálbér és az átlagnyugdíj eközben 18 ezer bolívar egy hónapban – ez feketepiaci áron pontosan 6 amerikai dollár, tehát kevesebb mint kétezer forint. Ebből kellene megélni havonta sok millió venezuelai polgárnak
Még mindig elég sok magyar él a venéz fővárosban, velük rendszeresen beszélek. Nem akarnak névvel újságba kerülni, de örömmel megosztják velem a hétköznapjaikat. Azt mondják, másfél évvel ezelőtti látogatásomhoz képest kicsit jobb a helyzet: a patikákban néha kapni gyógyszereket, és az élelmiszerüzletek polcai sem mindig üresek. Csak éppen legyen pénz vásárolni, mert mindenkinek abból van a legkevesebb. Ez teljesen érthető, ha a havi nyugdíjból kevesebb mint három liter étolajat lehet venni. Furcsa módon a legnagyobb hiány a készpénzből van – a bankok alig háromezer bolívart engednek felvenni naponta, azt is több órás sorban állás után, ezért mindenki banki átutalással fizet, ha van miből.
Egyetlen árucikkből van bőven (legalábbis a fővárosban): benzinből. Magyar ismerőseim meg sem tudták mondani, mennyibe kerül, annyira olcsó – olyat is láttak, hogy a kutas megunva a várakozást, elengedte a zsebében készpénz után kotorászó autóst. Egyikük kedden teletankolta a saját, nagy fogyasztású autóját, és adott egy ötbolívarost, aminek nagyon örült az eladó, mert ezzel a valódi ár többszörösét fizette ki. Gondoljuk csak el: 5 bolívar volt borravalóval egy tele tank benzin, miközben a feketepiacon egy amerikai dollárért jelenleg háromezer bolívart adnak. Nem pontos a számítás, de egy liter benzin ezek szerint nagyjából 12 fillérbe kerül! Egyébként ott is torzak az arányok: miközben az üzemanyag gyakorlatilag ingyen van, egy buszjegyért a városi közlekedésben száz bolívart kell fizetni.
