2003. március 12. 12 óra 25 perc. Amint Zoran Dindic belépne a szerb kormány épületébe, hogy ott találkozzon a svéd külügyminiszterrel, puskalövések dördülnek el, ami után a politikus lassan összeroskad. A puskagolyó olyan erővel találja el a miniszterelnököt, hogy a testéből távozó lövedék a testőrét is súlyosan megsebesíti. A mesterlövész tudta a dolgát: a golyó Dindic szívét találta el, akinek így esélye sem volt a túlélésre. Ma, húsz évvel a tragikus esemény után a gyilkosság számos részlete tisztázott, azonban továbbra is rengeteg az olyan kérdés, ami egészen más megvilágításba helyezi a történteket. De hogyan is történt a Dindic-gyilkosság?
A néhai szerb miniszterelnök ellen nem a március 12-i merénylet volt az első, erre már egy hónappal korábban kísérletet tett az úgynevezett zimonyi klán egyik tagja, Dejan Milenkovic, aki egy teherautóval próbálta leszorítani a miniszterelnök autóját Új-Belgrádban. Emlékeztetőül: a zimonyi klán a Milosevic-korszakban fejlődött professzionális bűnszervezetté, amely a kábítószer- és fegyverkereskedelem mellett számos gyilkossággal írta be a nevét a kriminológiai könyvekbe. A 2003 februári merényletet azonban a szerb miniszterelnök megúszta, és bár Milenkovicot letartóztatták, néhány nap múlva – tisztázatlan körülmények között – szabadon engedték. Ez a körülmény, illetve hogy a miniszterelnök védelmét nem erősítették meg, később számos találgatásra adott okot, mert sokan azt sejtették, hogy a gyilkosság mögött Dindic politikai ellenfelei állnak.
Milosevic-párti kormány volt a cél
A demokrata párti politikus persze rengeteg ellenséget szerzett magának az alatt a bő két év alatt, amíg a Szerb Demokratikus Ellenzék egyik vezéralakjaként elűzte a hatalomból Milosevicet 2000. október 5-én. Dindicet elkötelezett Nyugat-barát politikusként tartották számon, akinek a miniszterelnöksége idején Szerbia kiadta Milosevicet Hágának. Emellett Dindic harcot indított a szervezett bűnözéssel szemben is, de eltökélt szándéka volt az is, hogy felszámolja a Milosevic-korszakból örökölt, kétes hírű biztonsági struktúrákat. Ilyen volt a Különleges Műveletekért felelős Egység (JSO), amely a 2000 októberi forradalom idején fontos szerepet kapott azáltal, hogy vezetői nem engedelmeskedtek Milosevicsnek és nem verték szét a választási csalások ellen tiltakozók tüntetését. Korábban a JSO félelmetes hírnevet szerzett Horvátországban, Boszniában és Koszovóban, ahol különleges műveletek során vetették be, de az is gyanítható volt, hogy ők feleltek Milosevic politikai ellenfeleinek eltüntetéséért is. A JSO azonban 2000 októbere után sosem állt át teljesen az új, demokratikus vezetés mellé, így 2001-ben a szervezet fellázadt és fegyvereseivel eltorlaszolta a Belgrád–Nis autópályát, tiltakozva az ellen, hogy az egységnek parancsot adtak a hágai nemzetközi törvényszék által körözött Banovic-fivérek letartóztatására.
A Dindic-gyilkosság után viszonylag gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a merényletet nem más, mint a JSO vezetője, Milorad Ulemek, illetve Dusan Spasojevic tervezte és ők utasították Zvezdan Jovanovic JSO-alezredest arra, hogy gyilkolja meg a miniszterelnököt, hogy azután egy Milosevic-párti kormánynak adjanak helyet.
Elhallgattatott maffiavezérek
Ami a gyilkosságot illeti, Jovanovic ehhez egy 7,62 mm-es Heckler & Koch G3 puskát használt, amellyel nagyjából 180 méterről lőtte le a miniszterelnököt egy épület ablakából. A merénylet utáni hajsza a gyilkosság után azonnal megkezdődött: Jovanovicot már márciusban letartóztatták, aki kezdetben nem beszélt semmiről. Később azonban mégis bevallotta, hogy ő követte el a gyilkosságot, bár a rendőrségi jelentés szerint azt is közölte, hogy nem érez megbánást a gyilkosság iránt.
Kevésbé öltött hivatalos formát Dusan Spasojevic és társa, Mile Lukovic kézre kerítése, akiket március 27-én öltek meg a rendőrség terroristaelhárító kommandósai a Belgrád melletti Meljak faluban. A sikeres akció után azonban felmerült, hogy a zimonyi klán vezetőivel vívott tűzharc valójában kivégzés volt. Ugyanis a rendőrség minden különösebb gond nélkül kerítette kézre a zimonyi bűnbanda tagjait, miközben éppen a részleteket jól ismerő két maffiavezért lőtték le arra hivatkozva, hogy ellenállást tanúsítottak. Sokan ezért arra gyanakodtak, hogy Szpaszojevicset és Lukovicot azért hallgattatták el, nehogy fény derüljön a merénylet hátterére és a gyilkosság megrendelőire.
„Isten igazságossága”
Ezután kezdődött az a per, amelyről később még több találgatás látott napvilágot, különösen azután, hogy az eset több tanúját is megfenyegették vagy meggyilkolták. Mindenesetre 2007. május 23-án a Szervezett Bűnözés Elleni Belgrádi Különleges Bíróság 12 embert talált felelősnek Dindic meggyilkolásában: Ulemeket és Jovanovicot 40 év börtönbüntetésre ítélték, míg a többiek 8 és 35 év közötti börtönbüntetéssel megúszták.
Ma, húsz évvel a tragikus esemény után még mindig foglalkoztatja a szerb közvéleményt, hogy ki is lehetett a végső megrendelő, vagyis hogy Ulemek kitől kaphatta a parancsot ingyics megölésére. Zoran Zivkovic – aki Dindic halála után átvette a miniszterelnöki posztot – a mai napig azt állítja, hogy bár nem tudja bíróság előtt bizonyítani, de biztos abban, hogy Dindicet Slobodan Milosevic klánjának utasítására, sugalmazására és parancsára ölték meg. A politikus szerint azt, hogy három évvel később Milosevic éppen a merénylet évfordulója előtti napon, 2006. március 11-én halt meg, Isten igazságosságának is nevezhetné.
