Az ukránok már győztek. A győzelem nem az, ha kitűzzük a zászlót a Reichstagra. A győzelem az, ha megtaláltad a helyedet a világban. 1956-ban a magyarok elvesztették a csatát a szörnyeteggel szemben. Ennek ellenére győztek – ezt Sándor Fegyir kárpátaljai magyar szociológus, Volodimir Zelenszkij „A Nép Szolgája” pártjának egykori képviselője, a budapesti ukrán nagyköveti poszt várományosa nyilatkozta a 444.hu-nak.
Az interjúban Fegyir leszögezte, továbbra sem tartja Orbán Viktort oroszbarátnak. Őt állítása szerint nem az érdekli, „amit mondanak, hanem az, hogy mi történik”, és nem az érzelmek, hanem a tények alapján ítélkezik. Márpedig bárhogyan hangoztatják például, hogy a magyarok nem szállítanak fegyvert Ukrajnának, attól még a Magyarországon gyártott fegyverek jó része az ukránokhoz kerül, igaz, kerülőúton. Fegyir arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarország az a szomszédos állam, amely nem állított fel ellenőrző pontokat az ukrán gabona megállítására, vagy ahol nem blokkolták kamionokkal az ukrán teherautók útját. És Magyarországon maradt fenn a mai napig az ukránoknak nyújtott kedvezmények legszélesebb köre.
Fegyir állítja, hogy Ukrajna nem fásult bele a háborúba, mivel „nem lehetsz fásult, ha az a feladatod, hogy megvédd a családodat, a hazádat a barbároktól. A többi manipuláció. Ezeket a technikákat az ellenség is használja, és mi magunk is”.
Hazája esetleges NATO-tagságát „nehéz kérdés”-nek tartja, és nem is biztos abban, hogy Ukrajnának egyáltalán szüksége van a csatlakozásra. A 2022-ben elkezdett uniós csatlakozási folyamattal viszont más a helyzet. Szerinte az Európai Unió már annyit fektetett Ukrajnába, hogy azt képtelenség lenne visszafizetni. „Cserébe van kiváló termőföldünk, képzett, tehetséges, keresztény lakosságunk. Ukrajna ajándék lesz Európa számára” – mondja.
Fegyir úgy látja, az ukrán-magyar viszony megítélésében az Ukrajnáról alkotott ismeretek forrása a döntő. Egyfelől vannak azok, akik – képletesen szólva – mindenben a televízióra hagyatkoznak. Másfelől azok, akik elsősorban emberekként viszonyulnak más emberekhez. Ő úgy érzi, a „fronton semmifajta konfliktus nincs ukránok és magyarok között”, és ugyanez érvényes Kárpátaljára is, egymás mellett és együtt élnek a nemzetiségek.
