Az Újszínház igazgatója egy előadást látott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, tapasztalatairól a Magyar Hírlapnak és a HVG-nek adott interjút.
Dörner György a Magyar Hírlapnak beszélt arról, hogy az egyetemről kikerülő kezdő színészek „nem jók. Nem tudják a szakmát”. Kifejti azt is, hogy nem lehet részekre bontani, mit is jelent pontosan, ha valaki nem tudja a szakmát,. – Nem tudja, és kész. Az utóbbi években képzésük során a szakmaiság folyamatosan sérült. A jelenlegi oktatók úgy gondolják, hogy a színház egyfajta kell, hogy legyen. De szerintem alapvetően nem ők a magyar színházi szakma, hanem például a Nemzeti Színház vagy a Soproni Petőfi Színház vagy a Kecskeméti Katona József Színház vagy az Újszínház” – fogalmazott Dörner György, aki a szakmaiságra példaként említette önmagát és az Újszínházat. – Én a színházat, mint „magát a dolgot” élem. Magyar szerzők műveit előadni, ez az én munkám… ezt tartom szakmaiságnak – mondta.
Korábban a HVG-nek is interjút adott, melyben elárulta, egy előadást látott a csupán az SZFE-n, többhöz ugyanis nem volt kedve, ezért is játszanak az Újszínházban Kaposváron végzettek. Dörner amúgy arról is beszélt, hogy nem igazán látogatja a hazai színházakat, mert igazgatói feladatai teljesen lefoglalják. Klasszikus értékeket magyarul – ezt a mottója a Dörner által vezetett teátrumnak, de hogy ez mit is jelent pontosan, hisz minden hazai színházban magyarul játszanak azzal kapcsolatban a direktor kifejtette: – Magyar nyelven játszanak. Ez nem ugyanaz. Mivel a magyar nem világnyelv, könnyű észrevenni, hogy valaki anyanyelvként beszéli.
Szürke egyhangúságot terjesztenek – erről már Kiss József Jászai Mari-díjas színművész, rendező írt a Magyar Nemzet néven megjelenő lapban. „Azt követelik, hogy a ’szenátust’ (vagy a kuratóriumot) maguk közül válasszák, továbbá azt, hogy ez a grémium nevezze ki a rektort. Az állam adja a pénzt, de ők döntenek mindenben. Totális, zárt rendszer. Minden más ízlést, gondolatot kizárnak és elutasítanak. »Függetlenek«. Függetlenek a külvilágtól, a demokratikusan választó többség ízlését képviselő fenntartótól. Függetlenek a társadalom ízlésétől, valamiféle megfoghatatlan, szuperszubjektív »szakmai« minőség jegyében. Nem kíváncsiak a »másság«, a többség véleményére. (...) Miközben vizet – tolerancia, nyitottság, autonómia, függetlenség, szabadság – prédikálnak, bizony bort – zártság, kirekesztés, önhittség, agresszió, kioktatás, megbélyegzés – isznak. Miközben színpompát, szabad önkifejezést hirdetnek, szürke egyhangúságot terjesztenek” – írta Kiss.
