Jeszenszky Géza: Nem csak a politikai hatalomnak kellene megváltoznia

A közösségi hálókon folyó politikai vitákat olvasva, a közbeszédet hallva gyakran érezhetjük azt, hogy sokszor felnőtt emberek egészen gyerekesen gondolkodnak a politikáról, nem kellően fejlett a lényeglátásuk. Leragadnak a felszínes, látványos populizmusnál, és nem képesek összefüggésekben gondolkodni, mérlegelni és elemezni – a politikatudomány politikai infantilizmusnak nevezi ezt a jelenséget. Tényleg ennyire rossz a helyzet? Jeszenszky Géza írása.

A XX. század elején Magyarországon is nagy viták folytak a választójog körül. Nemcsak a szociáldemokraták és a polgári radikálisok követelték a (férfiakra kiterjedő) általános és titkos választójogot, de Ady, sőt a hagyományos vezető körök kisebbsége is, mint Fejérváry Géza korábbi honvédelmi miniszter, 1905-ben kinevezett kormányfő, és belügyminisztere, Kristóffy József, Justh Gyula, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke. Az 1906-ban nagy parlamenti többséget kapott „nemzeti koalíció” kormányprogrammá tette bevezetését. Így remélték az ország minden polgárát (akkor egész Európában csak a férfiakat) érdekeltté tenni a politikában, a haza irányításában, jövőjében. Az ellenzők vezéralakja, Tisza István sem utasította el az elvet, de nem az emberrel veleszületett jognak, esetleg háborús érdemekért járó jutalomnak tekintette azt, hanem amire csak a köz ügyeihez érdemben hozzászólni tudó felelős polgárok jogosultak, tehát előfeltétele a kellő műveltség és a felelős hazafiság.