„Amit kádárizmusnak nevezünk, máig velünk van”

A kádári reflexekre már nem tekintünk negatív toposzként, a hatalom és a nép kapcsolata mostanság is sok hasonlóságot mutat az akkorival, ennek fő okai pedig a néplélekben és az erre reagálni próbáló vezetői szemléletben keresendők – fejtette ki lapunknak adott interjújában Medgyesi Konstantin, az ősszel megjelent Apagyilkosság – Kádár János és Grósz Károly küzdelme cím könyv szerzője, amely a két politikus sajátos viszonyát, az 1988-as hatalomátadás körülményeit, hátterét dolgozza fel.

A történész szerint bár Kádár nem volt tanult politikus, elképesztően fineszes volt és nagyon jó érzékkel látta át a politikai erőviszonyokat, folyamatokat és törekvéseket. Az utódlási kérdés halogatásában azonban hibázott: a hatalom átadását még ereje teljében, a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején kellett volna megoldania.

Górsz személyével, politikai karakterével kapcsolatban Medgyesi Konstantin felidézte: Kádárral szemben gazdasági fordulatot szorgalmazott – ezért is szorult sokáig háttérbe –, amikor pedig 1987-ben a minisztertanács elnöke lett, olyan gazdasági átmenet mellett érvelt, amelyben a nyugati tőke előtt csak részben nyílik meg a piac, a köztulajdon jelentős részben megmarad, a szociális szempontokat szem előtt tartva. – A főtitkári kabát ugyanakkor nagynak bizonyult rá, különösen Kádár után és abban a nem túl szerencsés történelmi közegben – jegyezte meg a kutató, aki szerint Grósz nem kis részt a habitusának, önhittségének köszönhette a bukását. 

• Mekkora hatást gyakorolt a rendszerváltásra az MSZMP főtitkári pozíciójának átadás-átvétele?
• Elárulta-e Grósz Károly Kádár Jánost, illetve a kádári örökséget?
• Milyen történelmi jelentőség tulajdonítható Kádár utolsó beszédének? 
• Mi volt Grósz forradalommal, Nagy Imrével, illetve a rehabilitációval kapcsolatos álláspontja?