A reménytelenség pokla

A közismert vicc szerint – csak a végét mondom – a pokolban szemlét tartó Lucifer csodálkozva nézi, hogy az egyik üstöt nem őrzi senki. „– Ezek a magyarok – hangzik a magyarázat –, ide nem kell őrség; ha valamelyik megpróbál kimászni, a többi visszahúzza.” Érdekes, öniróniával átitatott megfigyelés a nemzeti karakterről, de ne általánosítsunk, maradjunk a magyar ellenzéknél, amelynek viszonyait mintha elég pontosan leírná az idézett vicc. Azét az ellenzékét, amelynek pártjai, politikusai bármikor készek dörgedelmes szavakkal földi pokolként jellemezni a Fidesz kormányzását, ám kevésbé kreatívak, amikor annak meghaladására kellene megoldást találni. Akinek nem inge, ne vegye magára…

Különösen egy új szereplő nem számíthat semmi jóra az ellenzéki partnerek, riválisok részéről. Természetesen nem az egészséges versengést kifogásolom, sőt; ha valaki az eddigi ellenzék leváltásának igényével lép fel, számolnia kell azzal, hogy az ellenérdekeltek felveszik a kesztyűt. Nyilván mindenki rájött már, hogy a Tisza Párt és a többi ellenzéki párt, kormánykritikus szereplő viszonyára utalok. Egy pontig magyarázhatók a Magyar Péter személyét érő, néha a kormánypropaganda durvaságát idéző támadások, hiszen sokan érezhetik igazságtalannak a NER kötelékéből kilépett szereplőnek tömegek által megelőlegezett bizalmat. Ez hizlalta példátlanul rövid idő alatt 30 százalékra a Tisza Párt támogatottságát az aktív választók körében.

• Mitől menekülnek a Magyar Pétert lejáratni igyekvő Gyurcsányék?
• Miért hiba gúnyosan messiásozni?
• Miért kellen eérteni, hogy minek köszönhette gyors felfutását a Tisza Párt?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap augusztus 22-ig kapható 2024/33. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!