Ő nem klasszikus színész – ezzel utasította el a Nemzeti hívását a száz éve született Agárdy Gábor

Ha azt mondjuk, éppen száz éve, 1922. augusztus 2-án született Gabriel Arkaliján, a legtöbben csak értetlenül vonnák össze a szemöldöküket. És gondolnának mindenre az Ószövetségtől a Szabadság téri emlékműig, csak épp a Nemzet Színészére, Agárdy Gáborra nem. Ha pedig azt írjuk, Գաբրիել Արկալիյան, még kiolvasni is csak keveseknek sikerülne.

A színművész családja megszenvedte az örmény múltat: nagyapja a népirtás áldozata lett, apját pedig épp csak beemelték egy szekérbe, így menekült meg a törökök elől. Arkaliján (Arklian) Miklós egyenesen Franciaországig, majd Székelyudvarhelyig menekült, fia pedig már Szegeden született meg. Történetükre így emlékezett 1992-ben a Pesti Műsornak adott interjúban: „[apám] 1915-ben menekült el szüleivel, rokonaival együtt hazájából, amikor a török nacionalisták csaknem másfél millió örményt mészároltak le. Ugye milyen ismerős ez a tragédia? Amikor naponta látom a tévéhíradó képeit, olvasom az újságokban a tudósításokat a volt Jugoszláviában történő drámáról, a menekültáradatról, mindig eszembe jut apám, nagyapám hazátlansága, a régi öldöklés, s arra gondolok, lám, a történelem megismétli önmagát, az emberek nem tanulnak a múlt véres eseményeiből.” Napjainkban feltehetően ugyanerre jutna Agárdy Gábor.

• Miért kellett engedélyt kérniük az Arkaliján fiúknak a névváltoztatáshoz?
• Hogy kapta a Bruno ragadványnevet Agárdy Gábor?
• Hogyan emlékezett a Sinkovits Imrével való barátságára?