Állatfarm

Elkészült hát a nagy mű, mint arról hírt adott a még (ki tudja, meddig) létező renitens média; Hatvanpuszta, a Majorság, a gazdasági épületek – ahogyan azt zavartan gügyögték azon újságírói kérdésre hazánk öltönyös nagyjai néhány hónapja, hogy mi is tulajdonképpen ez az épületegyüttes –, tehát Hatvanpuszta kész fogadni a jószágokat, a béreseket, a cselédeket. Békés haszonállatok veszik hát birtokba a kandallós könyvtárat, a konda luxuskivitelű szálláshelyen túrhatja magát a szalmába, üzemel a külön konyhaépület az abraknak (föld alatti helyiségekben hűtve a takarmányt természetesen), a lovas szekerek, kordék mélygarázsokban pihenhetnek, s mindezen viskók energiaigényét napelempark látja el, hogy a derék lábasjószág semmiben se szenvedjen hiányt. Készülnek már a villanypásztorok is, beléptető kapukkal, kamerarendszerrel minden bizonnyal. A marhák, sertések kényelméről feszített víztükrű medencék gondoskodnak, hogy a trágya hogyan kerül ki Hatvanpusztáról (rossz nyelvek szerint autókonvojok és helikopterek formájában), nos, azt nem tudni, de biztosan erre is van valamiféle műszaki megoldás. A világ történései akár hetekre kizárhatók, lévén saját zárt körű elektromos rendszer, csaphat ide be drón, szárnyas rakéta meg ménkű, az állatok biztonságban lesznek.

Sőt, ha a jámbor kérődzőknek golfozni támadna kedvük, az is megoldható, hiszen a közeli „golf end kántri klább” épp most került körön belülre. Sőt, sőt, ha első osztályú futballmeccset szeretnének megtekinteni hébe-hóba e derék jószágok, Felcsúton azt is megtehetik, ott a stadion a Gazda kertjének végiben, ni. A Kisvasútról már nem is beszélve, újra marhák utaznának a vonaton, az átadást követően ismét. Szóval áll Hatvanpuszta, jó világ jön az állatokra. Évekig kísérhettük figyelemmel az építkezés stációit és az azt övező silány hazugságáradatot, megnyugodhatunk, megnyugodhatnak az Európai Unió polgárai, a miniszterelnöki kérdésre („Hol a pénz?”) ott a válasz Alcsútdoboz környékén…