Teljes a kavarodás az „antifa” fogalom körül, a kormányközeli nyilvánosságban a nemrég lezajlott erőszakos esetek után már nyíltan szitokszóként használják az „antifasiszta” kifejezést. Ismert, jobbára Németországból érkezett fiatalok támadtak neki az utcán különböző olyan embereknek, akiket ők szélsőjobboldalinak gondoltak. Mindennek alapja a nemrég ismét megszervezett Kitörés-túra volt. A hazai kormánypárti és szélsőjobboldali körök ezt követően kezdtek antifa veszélyről beszélni, egyenesen terrorizmust emlegetve.
Legutóbbi példa a a Magyar Nemzet nevét viselő lap publicisztikája, melyben Ágoston Balázs arra szólított fel, hogy „utasítsuk el az antifasizmust”. Mindezt úgy, hogy a lapelőd Magyar Nemzet egyik fontos vállalása a harmincas évek végén antifasizmusa volt. Ágoston pedig, aki azt írta, „érzékelhetően létező fasizmus vagy nácizmus nincs”, korábban Franco tábornokot dicsőítette a lapban. „Franco nemcsak megmentette Spanyolországot a végső pusztulástól, hanem megteremtette a békés átmenetet a demokráciába” – közölte 2020-as cikkében, kétségbe vonva azt is, hogy Franco fasiszta lett volna.
– Az, hogy „fasiszta”, nyilván tág gyűjtőfogalom. A korszakkal foglalkozó történészként meg is tudom határozni, ki fasiszta, ki francóista vagy falangista, banderista vagy vlaszovista, és milyen irányzatok vannak. Mindez viszont a közbeszédben teljesen értelmetlen – mondja lapunknak Konok Péter. Szerinte számon lehet kérni ezeket a kis distinkciókat, de ezt jellemzően azért tesszük, hogy ne kelljen a lényegről beszélni.
• A veszprémi közösség száz százalékban erőszekmentes, mondja a helyi viszonyokat jól ismerő zenész.
• Konok Péter kifejti, kikkel szokták összekeverni a hétköznapi antifasisztákat.
• Van-e értelme magunkat tagadáson keresztül definiálni?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
