Ugyanazt csináljuk a Déli-sarkon, mint mindenhol, ahova eddig betettük a lábunk

Utolsóesély-turizmus: ez a gazdag turistákra szakosodott idegenforgalom napjainkban legdinamikusabban fejlődő szegmense. Ahogy a nevéből is sejthető, a koncepciója szerint az utazási irodák olyan helyekre viszik el az erre jelentős pénzeket áldozni hajlandó fogyasztókat, amelyek az éghajlatváltozás miatt hamarosan végérvényesen eltűnnek a föld színéről. A kuncsaftoknak ez életük kalandja, és az sem zavarja őket túlságosan, hogy éppen jelenlétük gyorsítja fel az élőhely pusztulását. Sehol sem okoz nagyobb károkat e hóbort, mint az Antarktiszon, ahol a régen megszokott embernélküliség helyett ma már tolonganak a turisták.

Évente százezer ember egy 14,2 millió négyzetkilométeres földrészen. Nem tűnik túl soknak, tekintve, hogy az Antarktisz területe negyven százalékkal nagyobb egész Európánál, és évente alig több turista keresi fel, mint ahányan egy meccsre befértek az éppen felújítás alatt álló barcelonai Camp Nou stadionba. A százezres szám antarktiszi mércével mégis rendkívül soknak számít, hiszen a 90-es években még csak néhány százra volt tehető az odavetődő utazók száma. Ma már viszont rendszeresen érkeznek az óceánjáró üdülőhajók a Déli-sark partjaihoz, hogy utasaik az utolsó ember által „érintetlen” kontinens csodálatos jégformációit, állatvilágát és zord szépségét fényképezzék.

• Pontosan miért és hogyan rombolja az ember jelenléte az Antarktiszt?
• Mennyiért lehet oda eljutni?
• Mennyire pusztul a kontinens?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap július 21-én megjelent, 2023/29. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!