Rájöttem, olvashatok én, a politikai őrültek ketrecéből menekülhetek az irodalomba, ott is utolér a valóság. Persze az is lehet, eleve úgy olvasok, hogy fölfedezzem azokat a mondatokat, amelyek a valóságot, a közéletet, mindennapjainkat tükröztetik. Minap a Görög költők antológiáját olvastam végig, felelevenítve ifjúságom emlékképeit. Már Szolón megszólított. Ő azért nem akárki volt: az ókor athéni politikusa, hadvezére, költője, egy a hét görög bölcs közül, mint tudjuk, nevéhez kötődik a Kr. e. 594-ben bevezetett úgynevezett szolóni alkotmány megalkotása, azaz a timokratikus államberendezkedés létrehozása. Theognisz Kr. e. 570-ben született Megarában, 485-ig élt, otthonosan mozgott a közéletben. Soraik elé egy verset másolok ide Phoinixtől, akit így is írnak: Phoiniksz.
Sok ember gazdagsága, ó, Poszeidipposz, / semmit sem ér. Élnének inkább bőségben / azok, kik józan ésszel élni is tudnak. / De lám, a hasznos életű magunkfajták / okádhatunk bőven megannyi sok böjttől. / Mások meg, úgymond: „nem fügék, nem vadpálmák”, / s dúskálnak; ám a dús vagyont hogy élvezzék, / legesleginkább azt az egyet nem tudják. / Hanem smaragd kövekből raknak ők kastélyt, / ha egyszer így vagy úgy kibírja erszényük, / négyoszlopos díszcsarnokokkal építvén, / s díszkerttel is, tenger talanton értékűt. / De, hogy tudatlan lelküket kiműveljék, / mi fontosabb, mint mindez, arra nincs gondjuk, / mint dőreségre, s mit se fáradoznak, hogy / szívük tegyék a szép szavakkal bölcsebbé, / hogy így a jót világosan megpillantsa. / Efféle férfi aknak, ó, Poszeidipposz, / hogy juthatott a jószerencse jószágul / busás vagyonnal is felérő szép kastélyt, / míg ők nem érnek három ócska rézkrajcárt? / S méltán ítélek így, ha jól megfontoljuk: / csak épületfa s kőhasáb az ő gondjuk. (Poszeidipposzhoz)
Most pedig Szolón és Theognisz örök érvényű verseiből.
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
