Tizenhárom kulcs a Fehér Házhoz: egy eddig mindig pontos modell szerint megvan a befutó

Allan Lichtman politikai elemző módszere segítségével 1982 óta – egy kivétellel – minden alkalommal eltalálta a későbbi elnök személyét. Most is közölte előrejelzését.

Nyolc hét van hátra a választásokig az Egyesült Államokban – ennyi idejük maradt a jelölteknek kampányolni, bejárni a csatatér-államokat és meggyőzni a választásukat illetően bizonytalan szavazókat arról, kire érdemes adniuk voksukat. Az Államokban a választás régóta egyfajta élőszereplős politikai valóságshow, statisztikákkal, felmérésekkel, infografikákkal megtámogatva; azaz folyamatosan megy az esélylatolgatás nem csak szövetségi, de állami szinten is, elvégre, ezekből a felmérésekből tudják meg a jelöltek is, hogy mire kell koncentrálniuk, milyen témákat kell napirenden tartaniuk, milyen választói csoportokat kell a jövőben megszólítaniuk vagy a választásukban megerősíteniük.

Igen ám, de az amerikai választási rendszer jellegzetességeiből kifolyólag (elektori rendszer, államonkénti szavazás, ahol két államot kivéve mindenhol a győztes mindent visz elve érvényesül) szinte biztosra lehet venni már most 43 állam végeredményét. Szinte kizárt, hogy a masszívan demokrata New York vagy Kalifornia államokat Trump vigye (New York városában ő eleve közutálatnak örvend), míg az sem tűnik túl valószínűnek, hogy Texast vagy Floridát ne a republikánusok nyerjék meg. Florida korábban billegő, tehát csatatér-állam volt, ám újabban rengeteg, alapvetően konzervatív betelepülő, illetve a mostani kormányzó Ron deSantis és az előző kormányzó Rick Scott idején rengeteg ember (főleg fekete bőrűek) törlése a nyilvántartásból republikánus irányba vitte az államot. (Emlékezetes, hogy Al Gore 2000-ben csak amiatt nem lehetett elnök, mert Florida államban több ezer rá leadott szavazatot érvénytelenítettek, illetve a szövetségi Legfelső Bíróság leállította az újraszámolást azzal az indokkal, hogy a hivatalba lépő republikánus elnök számára helyrehozhatatlan kárt okozna, ha meg lenne kérdőjelezve az, hogy törvényesen nyerte-e meg a választást; így lett hát elnök George W. Bush). Jelenleg hét ilyen csatatér-államot lehet azonosítani, és minden bizonnyal ennek a hét államnak a szavazói fogják eldönteni a választás eredményét is.

Ez a hét állam pedig a következő: a korábban republikánus, újabban demokrata irányba húzó Arizona, Észak-Karolina Georgia és Nevada, illetve fordítottjaként a korábban demokrata, újabban republikánus irányba húzó Michigan, Pennsylvania és Wisconsin. Mindegyik állam más-más okokból lett billegő, azaz csatatér-állam. Nevada korábban masszívan republikánus volt, ám a demokraták korábbi szenátorának, a 2021-ben elhunyt Harry Reidnek az irányítása alatt különlegesen erős pártszervezetet építettek itt ki. Reid halála óta ez a pártszervezet kezd leépülni, így Nevada ismét kétesélyessé lett. Georgia ennek pont az ellenkezője: a korábban republikánus államban (2003 óta republikánus itt a kormányzó, bár igaz, előtte 1872-től egészen addig csak demokraták voltak kormányzói poszton) Stacey Abrams kiválóan megszervezte a többségében fekete bőrű demokrata szavazókat, és az általa szervezett szavazóknak (illetve a republikánusok rossz jelöltválasztásának) köszönhetően 2021 óta mindkét Georgia-i szenátor demokrata. Az északi államokban viszont pont fordítva, ott republikánus irányba kezdtek el húzni a szavazók: a középnyugatra eleve nem volt jellemző a demokrata politikusok által képviselt liberális szemlélet, de azóta, hogy a korábbi nagy autógyárak és különböző nehézipari munkáltatók elkezdték bezárni a gyáraikat és elbocsátani a munkavállalókat, és a Nagy Tavak környékét amerikai „rozsdaövezetként” kezdték el emlegetni, a szavazók fogékonyabbak a republikánus politikusok által újabban képviselt protekcionista gazdaságpolitikára és arra a szlogenre, hogy „Tegyük Újra Naggyá Amerikát!” (egyúttal elutasítják a demokraták által képviselt zöld átállást, hiszen az a még megmaradt munkahelyeik leépülését jelentené). Ebben a hét államban jelenleg, bár összességében Harris vezet, de csak 1-2 ponttal, míg pár helyen pont, hogy Trumpnak áll a zászló, de neki is csak 1-2 százalékkal: azaz, ez a hét állam, ami leginkább befolyásolni fogja az elnökválasztás eredményét, jelenleg statisztikai értelemben döntetlenre áll.

Nem így gondolja Allan Lichtman. A történész végzettségű elemző a szeizmologós (!) Vladimir Keilis-Borokkal közösen 1981-ben Kulcsok a Fehér Házhoz című közös könyvükben 13 olyan vonást (kulcsot) vázoltak fel, amelyekkel azóta is, tehát 1982 óta folyamatosan, egyetlen alkalmat kivéve minden esetben sikeresen „megjósolták” a győztes elnök személyét (az az egy alkalom a 2000-es választás volt, ahol a modell szerint Al Gore-nek kellett volna nyernie). Szerinte kétség sem férhez hozzá: Harris lesz az Egyesült Államok következő elnöke. De mire alapozza ezt?