Mesterséges intelligencia segített kimutatni: elégtelenek az eddigi klímavédelmi intézkedések

Mesterséges intelligencia segített kimutatni: elégtelenek az eddigi klímavédelmi intézkedések

Műanyag edényeket töltenek meg az emberek ivóvízzel egy tartálykocsiból az indiai Kalkuttában 2019. július 9-én. Az indiai kormánynak a fenntartható fejlődést és infrastruktúrát vizsgáló tanácsadó szervezete, a NITI felmérése szerint számos indiai államot tartós vízhiány fenyeget, az ivóvízkészlet két éven belül elapadhat az éghajlatváltozás és a túlnépesedés miatt (Fotó: MTI/EPA/Pijal Adhikari)

Fotó: Pijal Adhikari

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A Potsdami Éghajlatihatás-kutató Intézet munkatársai egy mesterséges intelligencián alapuló vizsgálat segítségével kimutatták, amit azért a pesszimistább (realistább) szemlélők már jó ideje sejtenek: a világszerte bevezetett klímavédelmi (a globális felmelegedést csökkenteni-ellensúlyozni hivatott) intézkedések nagyon nagy többsége semmiféle érzékelhető eredményre nem vezet. Ez persze korántsem azt jelenti – hívják fel a figyelmet sietve a szerzők és a kommentátorok –, hogy le kéne mondanunk arról, hogy befolyásolni tudjuk a bolygó katasztrófa felé rohanó klimatikus folyamatait, és hagyni kéne az egészet a fenébe. Éppen ellenkezőleg, végre valóban hatékony (és a legtöbb ember számára túl drasztikusnak tűnő intézkedéseket kéne hozni, hogy legalább egy kicsit élhetőbb legyen a Föld néhány évtized múlva. 

1500 éghajlatvédelmi intézkedést elemzett a potsdami klimatológusok által programozott mesterséges intelligencia (MI), amelyeket az előző évtizedekben vezettek be a világon. Az egész történetben az az egyedüli jó hír, hogy volt 1500 különböző intézkedés, ami megvalósult.

41 országban, közöttük a három legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátó államban: az Egyesült Államokban, Kínában és Indiában megvalósult lépéseket elemeztek.

48 kategóriába sorolták ezeket az intézkedéseket. A kategóriák között volt például a széndioxid-kibocsátási kvóták kereskedelme, vagy a fosszilis üzemanyagok kormányzati támogatásainak átalakítása is.

4 fő üvegházgáz-kibocsátó szektorban (az építőipar, elektromosenergia-termelés, gyártás és közlekedés) megvalósult intézkedéseket vontak be az elemzésbe.

25 éves periódusban (1998-2022 között) vizsgálták az intézkedések hatékonyságát. Az MI azt igyekezett gépi tanulásos és klasszikus statisztikai módszerekkel meghatározni, hogy az adott intézkedés járt-e valós emissziócsökkentéssel, és ha igen, mennyivel.

63 olyan intézkedést találtak, ami ténylegesen csökkentette az üvegházgázok kibocsátását. Ez az 1500 intézkedés 4 százaléka.

35 országban valósultak meg a sikeresnek mondható intézkedések (bár összességében persze ezekben az országokban is szörnyen rossz a beavatkozások hatékonysága). Vagyis volt 6 ország, ahol ugyan látszólag csináltak valamit, de valójában semmiféle eredményt nem értek el.

19 százalékkal csökkentették átlagosan a sikeresnek nevezhető beavatkozások a célzott szektor emisszióját. Ez abszolút értékben 0,6-1,8 gigatonnányi kibocsátáscsökkenést eredményezett intézkedésenként összesen a 25 év alatt.

23 gigatonnával kellene csökkenteni évente a globális emissziót az ENSZ szerint, hogy eséllyel előzzük meg a katasztrofális felmelegedést.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/35. számában jelent meg augusztus 30-án.