Kilencvenhárom éves korában meghalt Darth Vader és Mufasa legendás hangja, James Earl Jones. A színművész élete végéig aktív maradt, és vissza-visszatért emlékezetes szerepeiben. Vadert így ő szólaltatta meg a 2016-os Zsivány Egyesben, a 2019-es Skywalker korában, sőt, még a két évvel ezelőtti Obi-Wan Kenobi című sorozatban is. (Igaz, utóbbi esetben már archív hanganyagok és a mesterséges intelligencia segítségével.) Mufasa orgánumaként is visszatért a 2019-es, „élőszereplős” Az oroszlánkirályban. A filmet ugyan a kritikának nem sok oka volt dicsérnie, az viszont mindenképp mellette szólt, hogy két és fél évtized elteltével lehetőséget adott Jones-nak arra, hogy Simba apját megszólaltassa. A folytatás egyébként épp idén érkezik a mozikba, ráadásul ezúttal Mufasa a címszereplő, de miután a fiatalkorát mutatják be, már Aaron Pierre adja a hangját.
James Earl Jones 1931. január 17-én született a Misssissippi állambeli Arkabutlában. Nyugtalan természetét drámaórákkal igyekezett csillapítani, a hatvanas évek elején pedig már fel is bukkant tévésorozatokban. Bár mára elsősorban a hangjáról vált ismertté, de élőszereplős filmekben futott be, nem is akármilyenekben. Rögtön az egyik első munkája rendkívüli dobásnak bizonyult: a Stanley Kubrick rendezte 1964-es Dr. Strangelove-ban alakította Lothar Zoggot. Kis képernyőn gyakrabban lehetett ekkoriban látni, de azért mozis szerepek is jutottak már, többek közt az 1970-es Jefferson utolsó menete címszerepe. A filmben az első fekete nehézsúlyú bokszbajnokot játszotta, a másik főszereplő Jane Alexander mellett pedig ő is kapott ezért egy Oscar-jelölést. Később egyébként átvehetett három Emmy-t, egy Golden Globe-díjat, három Tony-díjat és egy Grammy-t is. Életművéért 2011-ben ítélték oda neki a tiszteletbeli Oscart.
Malcolm X-ként is láthatták a nézők 1977-ben, de A legnagyobb ököl végül nem futott be nagy karriert. Annál inkább az ugyanebben az évben megjelent Csillagok háborúja, melyben már az ő orgánumán szólalt meg Darth Vader – igaz, a stáblistán még nem tüntették fel a nevét. A Sith Nagyúr szerelését a klasszikus trilógiában a négy éve elhunyt David Prowse öltötte magára, de ő később már nem tért vissza a karakterben. Az 1977-es, azóta negyedik részként számon tartott mű szereplői közül egyre kevesebben vannak velünk, James Earl Jones pedig mindeddig egyértelműen rangidősnek számított. Az Egy új remény alcímet kapott filmben olyanokkal dolgozhatott még együtt, mint Peter Cushing, Alec Guinness, Kenny Baker, Peter Mayhew vagy Carrie Fisher.
Az 1977-es év hozta talán a legtöbb bemutatót Jones számára, láthattuk Az ördögűző 2.-ben, illetve a Zűrzafír című komédiában. Az utóbbiban kora egyik jellegzetes figurája, a szembetegségéről ismert Marty Feldman oldalán. Színésztársai mellett Jones is bánhatja, hogy 1978-ban rögtön elvállalta a hamar hírhedtté vált Star Wars Holiday Specialt, de a csorbát hamar kiköszörülték A Birodalom visszavággal. A Jedi visszatér előtt még felbukkant a Conan, a barbárban is, majd 1988-ban a nagy sikerű Amerikába jöttem-ben. Jaffe Joffer király karakterét újra magára öltötte a hosszú idő elteltével, 2021-ben érkezett második részben. Ez viszont már, hasonlóképp a másik régóta várt Eddie Murphy-folytatáshoz (Bevery Hills-i zsaru), nem tudta hozni az eredeti színvonalát. Minden esetre a három évvel ezelőtti Amerikába jöttem 2. lett végül James Earl Jones utolsó élőszereplős filmje.
A kilencvenes éveket kiválóan indította a Vadászat a vörös októberre című filmmel, pályájának egyik legaktívabb időszaka volt ez, sorra jöttek a különböző projektek. Az 1989-es Baseball álmok (Field of Dreams) is emlékezetes munkájává vált, itt Kevin Costner oldalán tűnt fel. Az oroszlánkirály című animációs filmet 1994-ben mutatták be, ez pedig nemcsak a Disney történetében számított kiemelkedő pillanatnak, de James Earl Jones-nak is meghozta a második, legismertebbé vált szerepét. Nem állt meg a csúcson, a kilencvenes éveket még végigdolgozta, narrátor volt a Dredd bíróban, szerepelt a Szerencsés fickókban, és még A Simpson család szinkronizálásába is belekóstolt. A kétezres évek közepén végre újra Darth Vadert szólaltathatta meg A Sith-ek bosszújában, illetve narrátorként hallhattuk a Horrorra akadva 4.-ben is. Ekkor viszont már ritkán vállalt szerepeket, az utolsó évtizedében pedig már leginkább csak az emblematikus karakterek bőrében tért vissza.
Gyerekként még a dadogással kellett megküzdenie, ezt viszont olyannyira sikerült kompenzálnia, hogy összetéveszthetetlen baritonja azóta milliók életének részévé vált. Halálára még a Babylon Bee nevű szatirikus portál is azzal reagált: Isten bejelentette, hogy mostantól James Earl Jones fogja adni a hangját.
