Történelmi bűn

Ismerőseim közül nem tudok olyat, aki ne fordult volna már meg a népszerű és ismert közösségi oldalon, ahol – csak tippelek – milliós nagyságrendű regisztrált szerepel, és osztja meg kérve, de inkább kéretlenül a gondolatait, élményeit, véleményét. És itt rögtön meg is döccent a lendületem, mert az előbb gondolatokat említettem, de nap mint nap tapasztalhatom, hogy gondolatokról a legtöbb esetben szó sem lehet. Mentálisan sérült emberek gyűlölethullámával kell szembesülni, akik nem tudván értelmezni és kezelni az aktuális, honi állapotokat, ide zúdítják a beléjük sűrűsödött frusztrációt. Hogy mi ennek az oka, arról már számtalan pszichológiai és szociológiai tanulmány készült, csak attól tartok, ezeket épp azok nem olvassák, akikről szól, és akiknek okulni kellene belőle. És ha olvasnák is, valamiféle libsi, Soros által pénzelt, érthetetlen (számukra nyilván) balos firkálmánynak titulálnák. Többször is megkérdeztem már magamtól: szükségem van nekem egyáltalán ennyi negatív megnyilvánulásra? Ennyi értelmetlen és tartalmatlan indulatra? Ennyi – helyesírási hibáktól hemzsegő – érthetetlen „véleményre”, amikor az illető valójában arra sem képes, hogy szavakba öntse azt, amit közölni szeretne velünk?

A válaszom egyértelmű: igen, szükségem van rá. Mégpedig azért, mert homokba dugnám a fejem, ha hátat fordítanék mindennek, és nem vennék róla tudomást. Önbecsapás lenne, nem beszélve arról, hogy ezek nélkül csalárd módon akár még illúziókba is ringathatnám magam. Azt gondolom, bármennyire is fáj, mégis látni kell azt – és úgy gondolom, látnia kellene mindenkinek –, hogy milyen mentális állapotba került a társadalom nagy része, és ez mit hoz ki az emberekből. Nehogy a későbbiekben bekövetkező történések során bárkit is meglepetés érjen a nem kellő informálódás miatt. (Emlékszünk még rá, hányszor hittük azt, hogy ennél már nincs lejjebb?)