Félidejéhez érkezett a budapesti rendezésű sakkolimpia. A magyar férfi csapat – a játékosok korábbi versenyeken elért eredményeik alapján kapott értékszámukból számolt előzetes kiemelésükkel tökéletes összhangban – a 9. helyen áll öt győzelemmel és az előző, hatodik fordulóban a listavezető indiaiaktól elszenvedett egy vereséggel. A szubkontinens férficsapata egészen döbbenetes dominanciával vezeti a mezőnyt: a megszerezhető 24 pontból 21 pontot értek el, 18 győzelemmel és 6 döntetlennel, vereség nélkül. Mindezt úgy, hogy a nemzetközi sakkozás élvonalában annyira kevés a játékosok közötti különbség, hogy minden partiban a döntetlenre van a legnagyobb esély, és csak egészen finom nüanszok szoktak az éppen jobb formában lévő vagy jobb napot kifogó játékos javára dönteni. A női mezőnyt szintén India vezeti: egyedül ők voltak képesek eddig minden mérkőzésüket megnyerni. Nagy meglepetés lenne, ha nem az indiai válogatottak hódítanák el a nyílt mezőny bajnokának járó Hamilton-Russell és a női győztes csapat részére átadott Vera Menchik vándorserlegeket kettős rajt-cél győzelemmel. Hogy az ázsiai sakkozás mennyire elhúzott a világ mellett, azt jól mutatja, hogy a férfi mezőnyben a második helyen a vietnámi (!), a harmadikon a kínai, a negyediken az iráni (!) és az ötödik helyen a címvédő üzbég csapat áll, az első helyen kiemelt amerikaiak pedig csak a tizenötödiken, a világranglista-vezető Magnus Carlsent az első táblájukon tudó norvégok a tizenhetediken. (A versenyen a XX. század második felében szinte minden alkalommal bajnok orosz csapat a belorusszal együtt nem vehet részt.)
A női mezőnyben a magyarok szintén az előzetes várakozásoknak megfelelő helyezésen állnak, 13-ik helyre rangsoroltként 14-ikek. Itt az ázsiai csapatokkal szemben a korábbi nagy sakknemzetek még tartják magukat: másodikak a georgiai sakkozók, harmadik helyen a lengyelek, negyediken az amerikaiak állnak. Mindkét mezőnyben a rendező ország jogán Magyarország további két csapatot is indíthatott, a magyar férfi C csapat jelenleg 36-ik, a férfi B csapat 58-ik, a nőknél a B csapat 31-ik, a C csapat 107-ik.
Bár az előzetes nevezések alapján úgy tűnt, hogy ez lesz minden idők legnagyobb nevezői létszámú sakkolimpiája, végül a versenyre vízumproblémák miatt 20-20 férfi és női csapat nem érkezett meg (főleg afrikai és közel-keleti országok). Amint kiderült, hogy vízumproblémák vannak, a magyar sportvezetés igyekezett ráhatni a külügyminisztériumra, hogy meggyorsítsák a folyamatot, ám több ország csapata a schengeni zónát nem Magyarországon lépte át, hanem mondjuk Németországban, mert oda szólt a repülőjegyük; az ilyen esetekben pedig már nem a magyar külképviseleteken múlik a dolog. Volt olyan küldöttségvezető, aki megjegyezte, hogy elsőre azért utasították el a vízumkérelmüket, mert nem tudták megnevezni, melyik budapesti szállodában fognak lakni – akkor, amikor azt még a magyar szervezők sem tudták, nemhogy a meghívott válogatottak. Volt, aki arra panaszkodott, hogy mindössze egyetlen papírlapot kellett volna pótolniuk, de az elsőhöz képest 30 napra rá kapták meg a második időpontjukat a külképviseleten. Szerencséjükre még így is időben voltak, és meg tudtak érkezni, ám Nigéria egy férfi és egy női helyett csak fél-fél csapatot tudott volna kiállítani, így végül három forduló késéssel megérkezve csak a férfi mezőnyben tudtak indulni, a fél férficsapatukat női játékosokkal kiegészítve. (A sakkban a férfi mezőny neve hivatalosan open mezőny, és ott női játékosok is játszhatnak.) Végül a férfiaknál a húszból tíz csapat, ha késve is, de megérkezett (továbbra is hiányzik Burundi, Dél-Szudán, Gambia, Jemen, a Közép-Afrikai Köztársaság, Mali, Nepál, Szíria, Szomália, illetve a nemzetközi zászló alatt játszó menekültek csapata), a nőknél pedig a fentieken kívül az előzetes nevezéshez képest hiányzik még Irak, Líbia, Nigéria és Szenegál válogatottja is. A vízumkérelmeket megnehezítette, hogy ezekben az országokban nagyon alacsony szinten van a sakkozás, nemzetközi versenyeket gyakorlatilag nem is rendeznek, így a vízumkérelemhez kötelezően csatolandó sportolói multat nehéz igazolni. Talán emiatt is a nigériai csapat hozott magával pár gyereket is, akik a kísérőversenyen játszanak.
Kísérőversenyből pedig több is van, hiszen a sakkolimpia nem csak a válogatott játékosokról szól. Szimultánok, témaversenyek, sakk-kiállítás, vásárolható készletek, könyvek, sakkórák várják minden nap az olimpiának helyt adó BOK-csarnokban a kilátogatókat. A játékosok persze mindentől védve vannak: a nézők eleve nem mehetnek be a játéktérre, ahonnan még az újságírókat is kiküldik 15 perc játék után, sőt, a csapatok éppen kimaradó játékosai sem kapnak belépőt. A beléptetés rendkívül szigorú: külön bejárata van a játékosoknak, a médiának, a versenybíróknak és a technikai személyzetnek, senki sem vihet be magával mobiltelefont, sőt, még tollat sem (azt a rendezőség biztosít mindenki számára), s még a csarnokban lévő játéktéri mosdók is le vannak zárva az esetleges csalások elkerülése érdekében – mindenkinek a csarnokon kívülre telepített konténeres mosdókat kell használnia.
Magnus Carlsen világranglista vezető a budapesti sakkolimpián (Fotó: Magyar Sakkhistória/Jakobetz László)
Az olimpiára kilátogató nézők csak százas csoportokban óránként mehetnek fel a lelátóra (ez ingyenes, ám regisztrációhoz kötött), ám más csapatsportokkal ellentétben onnan szinte semmit sem lehet látni: mintha hangya-emberek játszanának bacilusnyi méretű figurákkal. Így a nézők többsége vagy a helyszínen kivetítőkön nézi a mérkőzéseket, vagy otthonról, számítógépről az internetes közvetítést. Élő közvetítést ad a Nemzetközi Sakkszövetség (nagyjából naponta 1500-an nézik), ahol a korábbi olimpiai bajnok Peter Szvidler a fő kommentátor, a Magyar Sakkszövetség (napi 1400 fő) és a Chessbase India (napi nagyjából 330 ezer néző). A közvetítés a két sakkszövetségnél egyfajta podcast-jellegű beszélgetés a partikról, az indiaiaknál viszont hatalmas hurrázásokkal és éljenzésekkel van tarkítva, olyan, mintha egy brazil szpíker közvetítene egy focimeccset. Persze a sakkolimpiára nem csak ennyien kíváncsiak: több tízmillióan (!) nézik számítógépen keresztül az internetes közvetítést, ahol saját maguk választhatják meg, hogy egyszerre hány partit figyeljenek, és melyik partikat. Annyi a különbség, hogy élő kommentár nincs eközben, de nincs is rá nagy szükség, a legtöbb helyen az elemzőmodulok automatikusan a közvetítés részei.
Villáminterjú Kozák Ádámmal, a B-csapat első táblásával
– Milyen érzés olimpikonnak lenni?
– Számítottam rá, a B-csapatba való bekerülés egy lépcsőfok ahhoz, hogy a következő olimpián már A-válogatott lehessek. Örültem volna, ha már most bekerülök, de Rapport és Lékó visszatérése, illetve Sjugirov honosítása miatt erre most nem volt lehetőség.
– Hogy megy a játék, milyen céljai lehetnek a férfi csapatoknak?
– Jól kezdődött a verseny, két győzelemmel, a játékom is jó volt, aztán jött két vereség. A negyedik fordulóban nyerésre álltam, de az időzavarban megfordult az állás. Általában véve jól megy a játék, úgy érzem, a csapatoknak pedig a minél jobb helyezés elérése a cél.
– Milyen a hangulat csapaton belül?
– Nagyon együtt vagyunk, és sokat számít a helyszíni rendezés is. Nincs kultúrsokk, mint egy külföldi versenyen lenne, és nagy az összetartás is a csapaton belül. Együtt eszünk, esténként együtt játszunk más játékokat. A szövetségi kapitány is kiteszi a szívét értünk, szakmailag nem tud hozzátenni, mivel mindenki külön készül, de maximálisan kiszolgálja a játékosokat.
A külföldi delegációk vagy elégedettek a helyszíni magyar szervezéssel, vagy egyenesen el vannak ragadtatva. Kritikát egyedül a versenyt megelőző beérkezési időszak kapott: volt, hogy a delegációk nem kaptak választ e-mailjeikre több hónapon át (!), az érkező csapatokat nem várta reptéri transzfer, és az első fordulókban akadályokba ütközött a szállodákból a versenyre való eljutás is. A Duna áradása újabb kihívás elé fogja állítani a szervezőket: az Ensana szállodában több mint 200 sakkozó van elszállásolva (köztük a magyar csapatok is), ha az áradás miatt esetleg le kell majd zárni a Margitszigetet, akkor mindannyiuknak költözniük kellene. A trópusi országok versenyzői ellenben külön megdicsérték, hogy sakkozáshoz kellemes, jó idő van, viszont volt, aki nehezményezte, hogy a megnyitón nem volt jelen sem a magyar miniszterelnök, sem a főpolgármester, s maga a megnyitó is kissé lapos volt. No persze két éve Indiában volt a sakkolimpia, ott megjelent Narendra Modi is személyesen, ami nem meglepő: a sakk őshazájában – ha eddig nem derült volna ki – a sakk a kriketthez mérhető nemzeti sportnak számít, amit jól bizonyít az is, hogy a legújabb indiai reménység, Dommaraju Gukesh még nem volt 18 éves, amikor a világbajnokjelölti döntőn megszerezte a jogot, hogy kihívhassa a Carlsen lemondása után a sakktrónra került kínai Ting Li-zsent, és az is, hogy két éve az indiai B csapat a 3. helyen végezve megelőzte a 4. helyezett A csapatot. Emellett a világbajnokjelölti döntő nyolc játékosából három indiai volt, két amerikai mellett csak egy fő képviselte Oroszországot – ő is nemzetközi zászló alatt. A Magyar Sakkszövetség szakmai stábjával mindenki elégedett, segítőkészségükkel, probléma-megoldó képességükkel, ahogy az önkéntesekkel is, akik közül a legfiatalabb nem egészen 14 éves, a legidősebb pedig bőven 70 felett jár.
Vlagyimir Kramnyik korábbi világbajnok a budapesti sakkolimpián (Fotó: Magyar Sakkhistória/Jakobetz László)
A versenyen közel kétszáz versenybíró, közel kétszáz önkéntes és nagyjából ugyanennyi valtonos őr biztosítja a zavartalan lebonyolítást és a rendet, továbbá pár mentőegység is ott van, ami kötelező is ilyen nagyságú sporteseményeken. (Hogy pontosan mennyi biztonsági őr van, azt nem sikerült megtudni, mivel kérdésre az első válaszuk az volt, hogy mi közöm hozzá, a második meg az, hogy üzleti titok.) Egyelőre semmi probléma nem volt a játékosok egészségével: a helyszínen jelen lévő orvos eddig többnyire különböző otthon felejtett medikációkat (pl. vérnyomás-csökkentő vagy allergia elleni szerek) írt fel, bár volt szükség már feltehetően pánikbetegséget kapott játékos esetében kórházi kivizsgálásra is. A játéktéren az előzetes ígéreteknek megfelelően elhanyagolhatóan minimális a műanyag-használat, az asztalok és kijelzők újrahasznosított és a verseny végén újrahasznosítandó, stabil keménypapírból vannak, ami műanyag (mint pl. a névjegykártyák, nyakbaakasztók) az tartós műanyag, amit szintén többször is fel lehet majd használni más sporteseményeken. A játékosok (kapitányok, versenybírók, médiamunkások) számára ingyenesen elérhető ásványvíz, kóla, gyümölcslé szinte minden mennyiségben, s bár külön műanyag-szemetes nincs kihelyezve a játéktéren, ám a szemetet majd különválogatják, és az üres palackokat beváltják majd az ígéretek szerint.
A versenyen kedden szünnap volt, a Nemzetközi Sakkszövetség tartott kongresszust, de közben is volt sakkprogram: a Polgár Judit Sakk Világfesztivál a Magyar Nemzeti Galériában, illetve áriaestet adott Portisch Lajos, a nemzet sportolója, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Summa summarum: a kezdeti, minden ilyen rendezvény esetében szokásos nehézségek leküzdése után minden a lehető legnagyobb rendben van, a játékosok és a kapitányok (majdnem) teljes mértékben elégedettek, a helyszíni lebonyolításról pedig szuperlatívuszokban beszélnek. Ha valakinek a játék nem annyira megy, a szervezőket nem okolhatja, legfeljebb saját magát.
Villáminterjú Kása Barnabással, a legfiatalabb önkéntessel
– Hogy jutottál arra az elhatározásra, hogy jelentkezel önkéntes segítőnek?
– Mivel igen nagy kötődest érzek a sakk iránt ezért lehetőségeimhez mérten mindenképp szerettem volna segíteni a szervezésben is.
– Közben jársz iskolába is – hogy lehet ezt összeegyeztetni az önkéntességgel?
– Az önkéntesek saját maguk jelölik be, hogy milyen napokon szeretnék teljesíteni műszakjaikat, ezért a hétvégi napokat jelöltem be pár hétköznap délutánnal együtt.
– Milyen feladataid vannak?
– A különböző feladatok ellátására különböző területeket hoztak létre minden területen két koordinátorral. Én az ugynevezett action teambe kerültem be. Ennek a csapatnak nincs külön feladata, ott vetik be őket, ahol éppen szükséges.
– Hogy tetszik neked egyelőre a sakkolimpia, volt-e bármi szokatlan, meglepő számodra, láttál-e érdekes esetet?
– Nagyon tetszik, mind a versenyszervezés, mind a kisérőrendezvenyek, szerintem az olimpián mindenki megtalálhatja a számára legideálisabb programot. Külön esetet nem tudnék kiemelni, mondhatjuk eddig minden a terv szerint alakul.
