Nem csak honvédeket, de tömérdek pénzt is küldünk Csádba. A korábban bejelentett katonai szerepvállaláson túl, a magyar kormány 150-200 millió eurót költhet a közép-afrikai országban tervezett fejlesztésekre: mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházásokra, vízszolgáltatásra – erről beszélt hétfőn Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a csádi kollégájával közösen tartott sajtótájékoztatón.
Az említett összeg brutálisan nagy: 80 milliárd forintot jelent. Ez közel akkora, mint a teljes magyar kórházi adósságállomány, de nehéz sorsú családok százezreinek jelentene segítséget, sőt, akár közel 1800, ötven négyzetméteres lakást lehetne vásárolni belőle Budapesten, persze piaci áron.
Hogy ennek az irdatlan vagyontömegnek miért van jobb helye Közép-Afrikában, mint itthon, arról a Migrációkutató Intézet igazgatóját, Afrika-szakértőt kérdeztük. Szerinte a forrás alapvetően a magyar cégeknek jelenthet bevételt, hiszen a kormány kötött segélyhitel formájában támogatja a csádi beruházásokat. A pénzt a kivitelező vállalatok kapják, de csak akkor, ha teljesítményt mutatnak fel, ami csökkenti a korrupciós kockázatokat is.
A Migrációkutató Intézet vezetője szerint ahhoz, hogy egyáltalán komolyan vegyenek minket Csádban, helyi szinten kell képviselni a magyar érdeket: Afrikában nincs üzlet személyes jelenlét nélkül. Mintegy 10-15 éves együttműködés alatt kialakulhat az üzleti bizalom, ami idővel valódi hasznot hoz – Marsai Törökországot hozza fel példának, amely több mint tíz éve fejleszti Csádot, és 2022-ben már közel 70 millió dolláros helyi exportértéket ért el, a kapcsolt üzleteknek köszönhetően.
És persze az sem kizárt, hogy a magyar kormány valójában uránt és olajat keres a természeti kincsekben gazdag országban, a több tízmilliárdos befektetések pedig a későbbi feltáró munkát, kitermelést „alapozhatják meg”. Ezt a lehetőséget Marsai sem zárja ki, de itt is legalább 10-15 éves kifutási időt tart elképzelhetőnek: „Csád és Afrika nagy homokozónak számít, olyan játékosokkal, mint Kína, Franciaország, az USA vagy Oroszország. Nem állhatunk csak úgy oda, hogy holnaptól uránt termelünk ki, ehhez technológiára, pénzre és koncessziós szerződések sorára lenne szükség, amit megint csak hosszú években mérhetünk.”
Ebben az üzleti hosszútávfutásban nyer értelmet a magyar katonai részvétel. A pénzügyi híd ugyanis nem áll meg diplomáciai és katonai nélkül, a befektetéseket védeni kell. „Ahhoz ugyan 200, de akár 400 honvéd is kevés lenne, hogy átfogó védelmet nyújtson egy 1,3 millió négyzetkilométeres országnak, de a Csád-tó medencéjét, a magyar segélyszervezetek és cégek munkatársait meg tudják óvni a terroristák, felkelők támadásától. Az sem mellékes, hogy a katonáink több csádi zászlóaljat is kiképezhetnek: a Boko Harammal folytatott összecsapásokból látszott, hogy a csádi hadseregnek volna mit tanulnia a vezetésirányítás, a logisztika vagy a harctéri mentés terén. Nálunk pedig több ezer honvédnek van már Afganisztánban, vagy hasonló körülmények között szerzett műveleti tapasztalata” – vélekedett a szakértő.
Marsai szerint viszonylag kevés az esély rá, hogy az orosz hátterű magánhadsereg összetűzésbe kerül a magyar zsoldosokkal. „Mahamat Déby csádi elnök minden irányban kapcsolatokat keres, nemrég utazott Moszkvába is. Valószínűtlennek látom, hogy a Wagner-erők most provokálják a csádi kormány támogatását élvező honvédeket, persze az nem kizárt, hogy dzsihadista felkelőket azért megbíznak a feladattal.” Az Afrika-szakértő szerint a magyar részvétel már csak az orosz befolyásszerzés miatt is fontos, és nem szabad tétlenül nézni, hogy a Kreml zavartalanul megszerzi a Száhel-föld feletti ellenőrzést. Egy VSquare-nek névtelenül nyilatkozó szakértő egyébként inkább attól tart, hogy a magyar katonai jelenlét épp, hogy az orosz érdekszférát erősítheti Csádban.
