Református püspökök két úr szolgálatában

A zsinati elnökségről lemondott Balog Zoltán sorsa sok szempontból emlékeztet Péter Jánoséra, aki szintén az „állam embereként” válhatott püspökké 1949-ben. A kialakult botrány nyomán Péter János működését, bukását, miniszteri szerepvállalását vizsgáltuk meg.

A zsinati elnökségből (de nem a püspökségből) távozó Balog Zoltán morális zavart és káoszt hagyott maga után. A körülötte kialakult botrány nemcsak a reformátusokat érintette, hanem általában a kereszténység jó hírét kezdte ki. A tanulság immár sokadszorra, hogy az állam és az egyház kényszerű összebútorozása zsákutcába, erkölcsi romlásba vezet. Ennek fényében is érdekes, hogy az üggyel kapcsolatban elsikkadt egy fontos tényező: a botrány ugyanis nem most kezdődött, hanem amikor a csábító lehetőségként állami befolyással és pénzzel érkező Balogot református püspökké, majd zsinati elnökké választották. A kedvéért a zsinat szabályt is módosított, hogy főpap lehessen belőle.

Kommunista lelkész

A jellegzetes, gombhoz a kabátot eset sajnos nem először történik meg a református egyházban. Balog Zoltán vezetővé tétele, pártos működése, sorsa fő vonalakban Péter János 1949-es püspökké választását, pályáját idézi, markáns különbséget kettőjük között csupán az eltérő történelmi-politikai körülmények miatt láthatunk. A jelölt akkor is erős politikai hátszéllel érkezett, és szintén méltatlan körülmények között, hitelét vesztve bukott meg. Ezért is furcsa, hogy az egyházukért és a kereszténység jó híréért, hiteléért (ezért sem pusztán református belügy, ami történt) felelős illetékesek a 2020-as években belevitték közösségüket ugyanabba a csapdába.

• Ki volt Péter János?
• Hogy vett részt a hazai református egyház öncsonkításában?
• Hogy alakult ki a diktatúrával való elvtelen együttműködés?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap február 29-ig kapható 2024/8. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!