Péter János csupán néhány év különbséggel volt református püspök és kommunista külügyminiszter. Az egykori lelkész-politikus rejtélye azóta megfejtetlen: hogyan lehet valaki a nyíltan ateista párt embereként „Isten embere”? Átléphető-e büntetlenül a hiteles egyházi szolgálat és a pártpolitizálás közötti határ? A kérdésről Hornyák Máté történésszel beszélgettünk.
– A Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Péter János vezető funkcionáriushoz képest meglehetősen szokatlan augusztus 20-ai szónoklatot tartott az 1960-as évek végén Kisteleken. Néhány gondolatát akár egy lelkész is mondhatta volna: „ünnepeljük az új kenyeret, az élet jelképét, munkánk minden eredményének jelképét, amely megadatott nekünk, mert dolgozunk, építünk, bízunk és hiszünk”. Szándékos lehetett a kiszólás?
– Jól tudta, hogy mikor mit várnak tőle. Hogy olykor egyszerre tekintik lelkésznek és külügyminiszternek. Csongrád megye ráadásul püspökként a joghatósága alá esett, a helyiek pedig éppolyan jól ismerték Péter Jánosban az egyházi embert, mint a kommunista minisztert.
– Történelmi távlatból nézve a lelkipásztori vagy a politikusi énje volt-e erősebb Péter Jánosnak?
– A háború előtt a Református Jövő című hetilapban megjelent egyik cikke segíthet a megoldásban. Ebben Péter János arról ír, hogy sokan az olcsó diplomaszerzés lehetőségét látják csupán a református lelkészi hivatásban. Kétségtelen, hogy neki, a szegény vasutascsalád sarjának kiugrási lehetőséget jelentett a református teológia. Péter értelmes, tehetséges fiúként egyébként a bajai ciszterci gimnáziumba járt. Már itt felfigyeltek különleges nyelvtehetségére, amit legelőször lelkészként kamatoztathatott. Az egyetemes konvent külügyi bizottságának szinte megalakulásától kezdve a tagja volt. Írásai is jórészt külpolitikai témájúak. Akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy már ekkor is sokkal jobban vonzotta a nemzetközi élet, a diplomácia, mint választott hivatása. Az első Péter Jánoshoz fűződő talány ezekből az évekből való. Teológiai hallgatóként tanulmányutat tett Párizsban, Skóciában és a már Hitler vezette Németországban. Az utóbbiról később mélyen hallgatott, sőt, a református zsinati levéltárból a németországi úti beszámolói is eltűntek.
• Hogy került Péter János a kommunista pártba?
• A kommunisták csináltak belőle tiszántúli református püspököt?
• Külügyminiszterként mennyire lógott ki a szocialista külügyérek közül?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
