Borsodban kemény a helyzet: szegénység volt, de drágaság nem

Nem messze az encsi vasútállomástól van egy bezárt büfé, amelynek már mállik a lépcsője. Itt söpröget a közmunkán lévő Emese és Gizella, akiknek így nemcsak a javarészt csikkekből és fenyőtűlevélből álló szemetet, de a porló betondarabokat is össze kell takarítania.

Tíz év után sincs itt semmi

– Itt nincs semmi, csak ez az egy van, a közmunka. Betegesek is vagyunk, úgyhogy nem nagyon tudunk menni máshová – mondja Gizella. Annak kapcsán kérdezzük őket lehetőségekről, hogy egy friss kormányrendelet szerint az eddigi szabályozással ellentétben már nem esnek ki a közmunkára behívhatók köréből azok, akik tíz éve a rendszerben vannak. Emesét érinti is a módosítás: tíz éve közfoglalkoztatott, az asszonynak a versenyszférában nem is volt soha munkahelye. De ennél is jobban érdekli őket, hogy egyáltalán lesz-e szeptembertől állásuk, mert mindenhonnan azt hallják, hogy csökkenni fog a közmunkások létszáma. Ha nem lesz munka, akkor marad a segély.

 – Az meg nagy kiesés lenne, ahogy az is nagyon megrázna minket, ha tényleg abbamaradna a rezsicsökkentés. Mi ugyan fával fűtünk, de hát most annak is biztos felmegy majd az ára – panaszolja Gizella seprűjére támaszkodva.

• Mi az a hetelés?
• Tartanak-e attól, hogy a térségbe visszatér az uzsora?
• Miért veszik meg a saját terményeiket a fáji közmunkások?

A teljes cikket a Magyar Hang július 29-én megjelent, 2022/31. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!