Húsz éve még banánosdobozokban hurcolták a vhs-eket a fesztiválra

Kezdetben voltak a banánosdobozok. Az idén huszadik születésnapját ünneplő BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál korai éveiben ezekben hurcolták VHS-ek és DVD-k tucatjait, rajtuk az előzsűrizésre szánt filmekkel. Gábeli Tamás főszervező ültette a bogarat társai fülébe, mekkora szükség lenne egy nemzetközi kitekintésű rövidfilmfesztiválra. Akkoriban a mainál jóval kevesebb lehetőség volt, hogy a kisjátékfilmek eljussanak a nagyközönséghez. A Magyar Filmszemle igyekezett mindent bemutatni, szétosztva az egyes mozik között a filmeket. Gábeliét például teljesen véletlenül a Kultiplexben vetítették – itt is indult be később a BuSho története. Aztán 2004-ben megcsinálta a második filmjét, de azt a választ kapta, hogy sajnos már nem férnek be a programidőbe. Ott állt értetlenül: negyvenen dolgoztak rajta fél évig, majd még csak be sem tudják mutatni? Maguknak kellett végül megoldaniuk ezt is.

Közben a mindenféle francia és norvég fesztiválokat járva látta, milyen nagyszerű rövidfilmtermésre bukkanni mindenhol: nagyjátékfilmes minőséget tapasztalt, csak épp ezek a művek rövidebbek voltak. Az első BuShóra maga szedte össze a filmeket a különböző fesztiválokat járva, mindenhol VHS-eket nyomtak a kezébe. Először kilencvennégy filmből válogattak, a következőben már 171 összejött, majd 360. Amikor már kétezerből kellett rostálni, rájöttek: nem biztos, hogy versenyezniük kell a clermont-ferrand-i meg annecyi rendezvényekkel. A nagyobb fesztiválok persze mindig versengenek, hova neveztek több filmet. 

• Miben szeretnék elkerülni a nagy külföldi fesztiválok útját?
• Hogyan emlékszik a húsz évvel ezelőtti időkre Szabó Simon?
• Miért számított a rövidfilm „fedél nélküli műfajnak”?