Közbizalom és többlethalálozás

Valószínűleg sohasem lesz konszenzus arról, hogy mi okozta a borzasztóan rossz magyar halálozási adatokat 2020–21-ben, a covid legvészterhesebb időszakában, hiszen a hibák, gyengeségek beismerése egyszerűen elképzelhetetlen a kormányzati gondolkodásában. Ugyanakkor vannak olyan adatok, amelyeket sokkal nehezebb elhallgatni vagy manipulálni. Ilyen a többlethalálozás, ami nemcsak a lakosság és az egészségügy általános kondícióitól, de az átláthatóságtól és a közintézményekbe vetett bizalomtól is függ, derült ki egy most publikált tanulmányból.

Ahogy Magyarországon mindent, úgy a covidhalálozás megítélését is olyannyira átitatták a politikai és a propagandacélok, hogy nehéz objektív véleményt alkotni arról, vajon a pandémiában elhunytak száma mennyire kirívó hazánkban, és ebben mekkora felelősségük volt a kormánynak, az egészségügynek, illetve általánosságban az ország közállapotainak. A puszta tények kétségkívül katasztrofális képet festenek az ország helyzetéről, hiszen népességarányosan Peru és Bulgária után Magyarországon haltak meg a legtöbben covidban (egymillió lakosra vetítve 5102-en). Ám ez a statisztika több okból is torzító hatású lehet.

Egyrészt nagyon függ az értéke attól, hogy hány tesztet végeztek az adott országban; a pozitív eseteket milyen lelkiismeretesen jelentették a közegészségügyi hatóságoknak és azok a WHO-nak; illetve hogy az adott ország mennyire szigorú kritériumok szerint minősített egyes elhunytakat „covidáldozatoknak”. Nem kell magyarázni, hogy e tényezők mindegyikének manipulálásával lehet kozmetikázni az adatokat. Másrészt kérdéses, hogy a magas vagy alacsony halálozás mennyiben írható az intézkedések és az emberek magatartása számlájára, és mennyiben felelősek érte az ország egyéb egészségügyi és társadalmi jellegzetességei.

• Hogyan lehet kikierülni az elsikálni próbált adatokat a covidhalálozásban?
• Magyarország hogyan teljesített a régióhoz képest?
• Mi okozta a magas halálozást?