Dunaújvárosban hiánycikk az ember és az érc is

A dunaújvárosi Vasmű tér rozsdásodó buszmegállójára egy rózsaszín szárnyú angyal szállt. És ha már odarepült, rá is celluxozták a pavilonra, hogy ott hirdesse a Dunaferr dolgozóinak az angyalmágiákat, a szerencse bevonzását és a tojással történő átoklevételt a tündérvarázslatok helyi szentélyében. A vasipari munkásokat, mondjuk, per pillanat nem az ezotéria foglalkoztatja, bár ki tudja: lehet, hogy hamarosan csak abban bízhatnak, olyan kedvezőtlenül állnak a csillagok az egykori Sztálinváros felett.

– Ki vannak akadva a dolgozók, féltik a munkahelyüket, voltak ugye olyan hírek, hogy bezár a vasmű – mondja a délutáni műszakváltásnál szinte már nem is sétáló, hanem hazatámolygó József. Állítja: ha lakat kerülne a gyárra, akkor neki is a munkaügyi központba vezetne az első útja. József félelmét egyébként több minden is táplálja, s ezen vélhetően a Dunaferr mintegy négyezer-ötszáz dolgozója is osztozik valamilyen mértékben.