Egressy Zoltán: Az emberiség nyilvánvalóan nem bölcsül

Nem akarom megfejteni Törőcsik személyiségét, a Lila csík, fehér csík című regényem sem erről szól, és megítélni sem akarom, elítélni meg végképp nem – mondta interjúnkban Egressy Zoltán, akit többek közt a nemrég elhunyt futball-legendáról kérdeztünk. Az író elmondása szerint annyit állapított meg, hogy szerinte ő egyszerűen csak játszani akart. – Nem kérte azt a terhet, azt a felelősséget, hogy ő válthassa meg, menthesse meg a magyar labdarúgást. Ezt csak rátették. De ő olyan volt, mint Harry Potter, ő a kiválasztott, igyekszik is mindent megtenni, de nem ettől boldog, hanem akkor, amikor a barátaival, Ronnal és Hermionéval játszhat – tette hozzá Egressy.

Szóba kerültek a kataváltoztatások is, ezek pedig, mindhogy eddig katás adózó volt, erőteljesen érintik az írót. Hogyan látja, valóban teljesen szétverhetik a kulturális életet? Tompa Andrea mondta, hogy majd nem megy el helyekre, mert nincs számlája, és nem fizetnek, ingyen meg nem megy el. „Mert kevés helyre megyek el ingyen, csak oda, ami nekem nagyon fontos. És írni sem írok ingyen.” Kevesebb mű fog születni így? Azt Egressy nem gondolja, hogy kevesebb mű születne, azt már inkább, hogy kevesebben és kevesebbet fognak vásárolni, illetve hogy a megnövekedett költségek lehetetlen helyzetbe hozzák a kiadókat is. – Nemcsak a kataváltozás, hanem általában az anyagi helyzet folyamatos romlása aggasztó. Egy író jó esetben nem elsősorban azért ír, mert pénzt kap érte, ha viszont kénytelen más területeken ténykedni, hogy ne haljon éhen, az kihathat a teljesítményére is – mondta el az író.

• Valóban Törőcsik András volt az utolsó magyar futballzseni?
• A járvány alatt mennyivel volt könnyebb vagy nehezebb írnia?
• Hogyan tekintett gyerekkorában a jövőre?