Egy hónappal később

Az első nap megtette az út felét. Az előzetes tervnek megfelelően Berlin mellett, egy motelben töltötte az éjszakát. Másnap kényelmesen megreggelizett, és visszasorolt a német autópályára. A második nap egyre gyakrabban tartott pihenőt, és egyre hosszabbakat, tudniillik rájött, hiába vezet visszafogott sebességgel, így is túl jól halad, mintha észrevétlenül tolnák hátulról; ha továbbra is minden így marad, előbb fog megérkezni, mint szeretne.

Az éj leple alatt, feltűnés nélkül akart befutni a Pest megyei faluba. Úgy gondolta, hogy világosban, a falu szűk, háromszög alakú főterén azonnal kiszúrnák a beguruló dán rendszámú autót, és még mielőtt kikászálódna belőle, rögtön lerohannák kérdésekkel. Ez cseppet sem kedvezne a tervének. A mellékutcák túl keskenyek, egyikben sem lehet parkolni, egyikbe sem lehet a kocsit eldugni. Udvarra sem állhat be: az anyja házához nem tartozik autóbeálló. A sövénykerítéssel leválasztott szomszédhoz ugyan be lehetne kéredzkedni, Miszter Gazsi meg is engedné, hogy beálljon – sőt, őt arra is rá lehetne venni, hogy ne kürtölje szét másnap reggelig, hogy megjött „a falu kalandora” –, ám a szívességért cserébe meg kellene innia Miszter Gazsival egy (kettő, három, négy) felest, és el kéne mesélnie, milyen az élet Dániában… nem éri meg. Marad az éjszakai parkolás a főtéren.