„El kellett fogadnom, hogy nekik ez a szeretet”

Tizennyolc évesen megvakult, ezért nem tudott leérettségizni. Egy ismeretlen genetikai betegség miatt 122 centiméter magas, nagyfokú gerincferdülése van. Korán önellátó volt, a kislányát az apja megpróbálta elperelni tőle, de ő nem hagyta magát. Van munkája, vannak tervei. Nem kér segítséget. Egy hétköznapi hős: Császár Angelika.

Császár Angelika ötéves kislánya, Izabella és Manka, a vakvezető kutya nincs itthon, mert nagy a rumli: a család a 26 négyzetméteres, egyszobás albérletből néhány nap múlva kiköltözik. 

Angelika kávéval kínál, majd az élete fordulópontjairól kezd mesélni. A szülei, nagyszülei átlagos alkatúak, sérült sincsen a családban. Ő ötéves koráig ugyanolyan volt, mint a vele egyidősek. A szülei ekkor vették észre, hogy nem úgy nő, mint a többi gyerek. Orvosi vizsgálatok hosszú sora kezdődött, a doktorok csak hümmögtek. Az biztos volt, hogy a kislánynak nagyfokú gerincferdülése van, meg az is, hogy valamilyen genetikai betegsége, de hogy milyen, azt nem tudták megmondani a szakemberek. Ismeretlen genetikai betegség. Ennyi.

• Mi van akkor, ha a szülők nem fogadják el sérült gyereküket?
• Van-e a vakságnak pozitív hozadéka?
• Önállóan élni 18 évesen, sérültként. Miért?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap július 28-án megjelent, 2023/30. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!