Érsek atya nem érti

Több ezer katolikus hívő Udvardy György veszprémi érsek leváltását kezdeményezte még decemberben a Szentszéknél. Az esemény tudomásom szerint páratlan a magyar egyháztörténelemben: nem uralkodó, nem valamiféle hatalmon lévő politikai irányzat, hanem mezítlábas hívők fordultak Rómához. Az okot mindnyájan ismerjük, hiszen a nyilvánosság előtt zajlott a folyamat; láttuk, hogyan mérgesedett el a veszprémi székesegyház szinte titokban zajló átépítésének ügye a hatalmi jogosítványait a saját híveitől féltő érsek magatartása miatt, aki végig elzárkózott az érdemi párbeszédtől. Fokozta az indulatokat, ahogy Udvardy György vele egyet nem értő elődjét, Márfi Gyulát és a ferences kolostorban lakó idős papokat irgalom nélkül kiakolbólította Veszprémből. Közben megszólaltak a műemlékvédők, és már nemcsak a katolikusok, de a nagyközönség is joggal kérdezte, mit csinál a nyilvánosság kizárásával az állam pénzén a sértődött Udvardy érsek a védettség alatt álló székesegyházban.

Tekintsünk el most attól, hogy a vitában milyen teológiai, esztétikai, műemlékvédelmi érvek merülnek fel pró és kontra, attól, hogy milyen lesz a bazilika belső tere, amit később akár még rekonstruálni is lehet, ha igazat mondanak. Beszédesebb ennél Udvardy György főpásztori magatartása. A sértettség. És talán a meglepődés, az értetlenség, hogy a hálátlan báránykái nem hatódtak meg azon, hogy az érsek atya milyen meglepetést készít elő híveinek a veszprémi Várban, hanem mertek felelős, felnőtt keresztény módjára viselkedni. Az érsektől gyorsan meg is érkezett az ilyenkor szokásos válasz: a tiltakozók egyházellenesek, mert Udvardy értelmezésében a püspöki hatalmat vonták kétségbe, azt az elvitathatatlan tényt, hogy egyházmegyéjében ő a liturgia legfőbb őre. Oda pedig laikusoknak, de még a neki hűséget valló plébánosoknak is tilos a bemenet.

• Hogy vált Udvardy György érsek pillanatok alatt a klerikalizmus szimbolumává?
• Miért pusztító hatású az érsek viselkedése?
• Minek a tünete a jelenség?