Fagy apó és „mesebeli Jézuska”

A szocializmusban a Szovjetunió tag- és csatlós államaiban is történtek kísérletek a keresztény ünnepek – Mikulás és karácsony – átalakítására. Felemás sikerrel: volt, ahol teljesen elterjedt a fenyőünnep, viszont a hetvenes évek végén Leningrádban aki szeretett volna, elmehetett titkos éjféli misére.

Tavaly csak 8–10 helyen lehetett karácsonyfát vásárolni, azt is közelharc árán, teljesen kiszolgáltatva a spekulánsok kénye-kedvének. Idén 400 helyen árusítja a Közért a karácsonyfát – tudósított a Szabad Nép 1948. december 24-én, Mindszenty József hercegprímás két nappal későbbi rendőrhatósági lefogása előtt. A kommunista párt lapja szerint 1948-ban óriási mennyiségben fogyott a karácsonyfa, és ugyanannyiba került Csepelen, mint a Szabadság-hegyen: 10 centiméterenként 1 forintot kértek érte.

Ez az 1948-as esztendő volt az utolsó, amelyben a karácsony kitüntetett figyelmet kapott a Rákosi-rendszer sajtójában. Révai József, a Magyar Dolgozók Pártjának ideológusa egy évvel korábban még a karácsonyról mint a demokrácia születésnapjáról értekezett – 1944. december 22-én alakult meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben. Egy évvel később az 1848-as forradalmárok örököseiként mutatta be a „népi demokrácia építőit”, a következő években pedig már a békéért harcolókról értekezett a karácsony átkeretezésével. Ezzel végeztetett be a karácsony vallástalanítása.

• Hogyan fosztotta meg a Rákosi-rendszer a karácsonyi ünnepet a vallási jegyektől?
• Milyen változást hozott e tekintetben a Kádár-korszak?
• Hogyan nézett ki egy fenyőünnep a Szovjetunióban, a ma már független Kirgizisztán fővárosában és az egykori Leningrádban?
• Hogyan vált a Szovjetunióban a fenyőfaállítás az újévi szokások részévé?
• Hogyan él tovább ennek szokása az egykori muzulmán tagköztársaságok területén?