Generációs távlatvesztéseink – 30 éve halt meg Csengey Dénes

Generációs távlatvesztéseink – 30 éve halt meg Csengey Dénes

Mészáros Péter, Csengey Dénes, Antall József miniszterelnök, Szűcs István, Ferencz Csaba és Szabó Iván a Bem József téri MDF székházban 1990-ben (Fotó: Szalay Zoltán)

Harminc éve, 1991. április 8-án hunyt el Csengey Dénes. Rá emlékezve érdemes elővennünk nemcsak beszédeit, de novelláit, drámáit, regényét is.

Csengey Dénes nyolcvanas évek eleji esszéjét olvasom Bereményiről és Cseh Tamásról. A Valóság már 1981-ben közölt belőle egy részletet, majd két évre rá jött a kötet, „…és mi most itt vagyunk” címmel. Bátor, szókimondó könyv volt ez, benne a hírhedt „nemzedéki ellentét” kibontásával, a fullasztó ötvenes évek, majd a kiüresítő hatvanasok felrajzolásával.

A kritika persze, ha pozitív is volt, azért jó előre visszautasította az ellensematizmus vádját. „Az ötvenes évek jelenségei tűnnek elénk; bemutatásuk vulgarizált, telve rövidre zárt konzekvenciákkal. Az olvasó éppen felháborodni készül mire való ez az ellensematizmus a sematizmussal szemben -, amikor Csengey megjegyzi: »Szó sincs róla, hogy csak ennyi történt volna az ötvenes években s végül 1956 októberében. A nemzedék azonban (...) csak annyit élt meg, és tett sajátjává belőle«” – írta például Varga Pál az Alföldben. Rögtön bravúros eljárást emlegetve: a szerző eszerint azért vázolta fel a „történelmi hamis tudat zűrzavarát”, hogy ki is zökkentsen abból.

A teljes cikket a Magyar Hang április 9-i 2021/15. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1490 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!