Bicske, Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon. Itt molesztált legalább tíz kiskorú fiút az igazgató, V. János, itt segített felettese pedofil bűncselekményeinek eltussolásában kényszerítéssel K. Endre. Bent, az udvaron, az intézet kapuja mellett kisfiú áll. Egyik kezében labdát tart, a másikkal a vaskerítést ölelve néz kifelé. A kapunál megáll, majd behajt egy személyautó, a fiú elszalad a főépület felé. Senki nem jár erre.
Miközben a bicskei otthon neve az elmúlt hetekben összeforrt az elhallgatott gyermekbántalmazással, reflektorfénybe került egy eddig elhallgatott kérdés: milyen ma itthon gyereknek lenni? A szomorú tapasztalat: attól függ, mi az irányítószámuk.
A KSH 2021-es adata alapján hazánkban 110 ezer kisgyerek veszélyeztetett – ha velük időben tudnának foglalkozni a védőnők, óvónők, fejlesztő szakemberek, ha a krízisben lévő családok megkapnák azt a támogatást, amelynek segítségével együtt maradhatnának, sok gyerek intézménybe kerülését lehetne megelőzni. Ehhez azonban orvosolni kellene a riasztó mértékű szakemberhiányt, a pedagógusokat, egészségügyi dolgozókat, gyermekjóléti szakembereket anyagilag is megbecsülni, fejleszteni a gyerekeket érintő alapellátás minőségét, kapacitását.
• Mit tegyünk, hogy ne legyen életre szóló stigma „zacisnak” lenni?
• Mely pontokon gáncsolja a mai rendszer a hátrányos helyzetű gyerekeket?
• Segíthet-e a törvényi szigorítás?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
