A politikai árkok helyett valódiakat kellett volna ásni

Évtizedes hiányosságok vezettek oda, hogy az ország keleti régióit valósággal letarolta az aszály, a politikai árkok helyett valódiakat kellett volna ásni – főleg az Alföldön.

Megsül a virágpor, lábon szárad el a kukorica az utóbbi fél évszázad legsúlyosabb hazai aszályában Kelet-Magyarországon. A rendkívüli szárazság pár hét alatt 400 milliárdos mezőgazdasági kárt okozott, becslések szerint 300 ezer hektár kukorica és 200 ezer hektár napraforgó veszhetett kárba az Alföldön, és termelők ezrei mehettek csődbe az ítéletidő miatt; drámájukat élesen ellensúlyozza, hogy eközben a Dunántúlon átlagos vagy akár kiugróan jó termést takaríthattak be a gazdák.

Az aszály ugyanakkor magában nem, csak mértéke okozhatott meglepetést. Hiszen a folyószabályozás évszázadok, a globális felmelegedés pedig évtizedek óta okoz vízhiányt az ország keleti térségében. Az elképesztő aszály kapcsán a Greenfo környezetvédelmi szakportál rámutatott, a folyók reformkor óta tartó becsatornázásával a tavaszi árhullámok anélkül rohannak ki az országból, hogy táplálhatnák az alföldi tájegységeket: a Homokhátságon az ötvenes évek óta már 4–7 méterrel csökkent a talajvíz szintje. A KSH tavalyi összegzéséből pedig a felmelegedés mértékéről kaphatunk képet: míg 1901-ben 186 volt a csapadékos napok száma, addig tavaly csupán 134-et regisztráltak – a napsütéses órák száma pedig az 1962-ban számolt 2190 órához képest tavaly több mint a duplájára nőtt.

• Miért óriási probléma, hogy saját minisztérium nélkül maradt a környezetvédelem?
• Miért kellene jelen helyzetben a vizek kormányzójává tenni Orbán Viktort?
• Hogyan kezelné a vízhiányt a keleti országrészekben Illés Zoltán, egykori környezetvédelmi államtitkár?
• Mi az a több évszázados mulasztás, ami miatt most az Alföld a kiszáradás szélére került?

A teljes cikket a Magyar Hang augusztus 5-én megjelent, 2022/32. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!