Hát nem lelökte a macska a Lenin-szobrot?

Schwajda György nélkül nem lehetett volna az Indul a bakterház az, ami. Persze a rajongók elsősorban Olvasztó Imre játékának dicséretét zengik. Rideg Sándor korszakos szövegei ma mémek és paródiavideók számára biztosítanak alapanyagot. Mégis: a nyolcvan éve, 1943. március 24-én született Schwajda forgatókönyvírói tehetsége nélkül valószínűleg a film is egész más lett volna. Fordított volt a felállás másik fontos filmje, A legényanya esetében. Itt már az irodalmi alapanyag, A rátóti legényanya volt az övé, ez pedig egyben a legismertebb művévé is vált. Garas Dezső írt és rendezett belőle emlékezetes filmet, amely abszurditásában talán túl sok is volt olykor.

Meglehet, szórakoztatóbban elevenedett meg a történet előttünk, amikor a könyvet olvastuk. A szatirikus sztori szerint Rátóton egy szép napon kitört a demokrácia. Viszont „hogy honnan jött, ki hurcolta be, azt még a mai napig kutatják a járványügyi szakemberek, de történelmi tény, hogy egyszer csak ott sétált a rátóti főutcán.” Innen jutottunk el egész addig, hogy a falubeli Bélák sorában rendkívüli Józsi végül teherbe essen, a település pedig végképp ne tudja, mit kezdjen a csodával. Az eredeti történetet 1985-ben olvashattuk először, a filmváltozat pedig már valóban történelmi időkben, a rendszerváltás hajnalán érkezett.

• Hogyan csináltak viccet a rendszer visszásságaiból A rátóti legényanya kritikájában?
• Miért tiltották be 1975-ben Schwajda darabját?
• Mi volt a terve akkor, amikor a mindennapjait a Nemzeti Színház ügyei töltötték ki?