Régen mi tanítottuk a világot lovagolni, de most külföldre kell mennünk tanulni

Kaizinger Balázs a lovastusa regionális rangsora alapján kvótát szerzett a párizsi olimpiára. A 44 éves, zalaegerszegi sportember egy litván versenyzővel egyetemben szerezte meg a Közép- és Kelet-Európa, valamint Közép-Ázsia országait magában foglaló régió egyéni indulási jogát a 2023. december 31-én lezárt ranglistán. 

Fordítsunk a dolgon! Nagy öröm, hogy 28 év után újra lesz magyar lovas az olimpián, de eddig miért nem volt? – kérdezem Kaizinger Balázstól. Telefonon, mert nagyon ritkán jár Magyarországon. Azt mondja, ez nem egyszerű kérdés. Változott a sport. Változtak az anyagi szempontok, valamint hiányzott a motiváció is. Megragadtunk egy szinten, nem tudtunk feljebb lépni, az edzők és a lovasok képzése is elmaradt a világszínvonaltól. Ehhez képest ő kiskorától tudatosan készült: az általános iskola után Kaposváron, a Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakgimnáziumban folytatta tanulmányait, ezzel párhuzamosan a Pannon Lovasakadémián lovagolt. De ami ennél is érdekesebb: kiskorában félt a lovaktól.

Lovagolni „véletlenül” kezdett. A szülei fel szerették volna szabadítani a nagyszülőket a nyári gyerekfelügyelet terhei alól, ezért beíratták Balázst és húgát egy lovastáborba. Csak az utolsó pillanatban szóltak neki erről, amikor már menni kellett. Volt nagy cirkusz, Balázs kétszer is hazaszökött: előbb hazaért gyalog, mint az apja autóval. A tábor utolsó napjaiban nagy nehezen valahogy feltették egy lóra, majd az oktató szólt a szüleinek: jó lenne, ha a gyerek foglalkozna a lovaglással, mert van benne fantázia. Egyből ügetett például, mintha már százszor ült volna nyeregben. 

• Hogy jutott el egy sertéstelepről az olimpiára Kaizinger Balázs?
• Mi a baj itthon, miért kell külföldre menni, ha eredményt akarunk elérni?